Jelenlegi hely
Játszol velem
2013. augusztus 3. 23.26 | költőrp
Játszol velem, mint a gyermek,
szívem fölött, ha elrejtelek.
Éltem húrját megpendítvén,
könnyű dal hív, vágy a remény.
Felkap, repít szellő szárnyán,
tavasz-ének, himnusz ajkán.
Nyíló mezők, zöldfű rétek
között bújnak szelíd fények.
Aranyszínű a Nap arca,
mosolyát a földre szórja.
Nem takarja felhőárnyék,
végtelenen égőn játszik.
Kigyúl szívünk szerelemre,
ahogy ölel a Nap keze.
Egybeforró tűz az ajkunk,
nyár hevében piruló álmunk.
Játszol velem, test a testtel,
bújócskázó szenvedéllyel.
Szikrát vet a vágy, a mámor,
hűn szemünkben kéje táncol.
Bodnár László
1985. április 12.
A vers a Költői arcélek sorozat, Versvilág című kötetében jelent meg 2013 júniusában.
