KulturSzalon

Válogatottunk most került vissza a nemzetközi élmezőnybe. Változatosan szerepel az Európa-bajnokságon, eddig két győzelem és két vereség jegyezhető fel a listájára. Vasárnap este kemény csapat ellen alig két góllal maradtunk alul. A montenegrói játékosok faragták Tomorit, mint a répát - föl se vette. Amikor azonban a társát ütötték le, és a bírók sípja néma maradt, az egyikhez fordult. Durvaság nem hagyta el a száját - fejtegette a Nemzeti Sport mai számában -, csak azt mondta neki, hogy idióta. Nem tudom, hogy miként áll az idegen nyelvekkel, de az idióta nemzetközi kifejezés. Még a cseh bíró is értette, azonnal ki is zárta a játékból. A magyar kézilabdázó kifelé menet még bebiztosította magát. Fölmutatta középső ujját az ellenfél szurkolóinak, erről talán még ő is tudja, hogy a világ minden táján egyezményes jel.

 

Csapatunk két napja kikapott tehát, mert elvesztette a legjobb lövőjét, ma este pedig az eltiltott gólzsák nélkül játssza a sorsdöntő mérkőzést. A kezdés előtt néhány órával tűnődöm a magyar sportújságírók magatartásán. Nem vártam tőlük, persze, hogy elmarasztalják a nemcsak kézzel, hanem lábbal is eredményes amazont. A szerkesztőségüknek nincs pénze arra, hogy utaztassa őket, ezért többnyire csatlakoznak a magyar küldöttséghez. Az viszont meglepett, hogy még mentegetik is a jól védekező, kitűnően lövő, erőteljesen rúgó és a száját jártató kézilabdázót, akit a kemény pofonok világában könnyen ki lehet hozni a sodrából. Nagyobb esély van arra, hogy hiányoznak majd a góljai, mint hogy társai megtáltosodnak a távollététől.

 

Az eredménytől függetlenül kérdés, hogy érdemes-é a magyar címer viselésére az olyan sportoló, aki a nemzetközi hadszíntéren másodszor bizonyítja be, hogy nem föltétlenül az önmérséklet jellemzi. Még a tetteit mentegető sportújságírók sem azt állítják róla, hogy intelligenciájával tűnik ki a válogatottból. Az ösztönösségét dicsérik, amitől egyre inkább borsózik a hátunk.