KulturSzalon

Minden reggel ránézek a falinaptárra, amelyet az egyik országos napilap küldött. Ma a Lőrinceket köszöntjük, és erről eszembe jutott az unokatestvérem, aki nem Lőrinc ugyan, hanem István, de a Duna-Tisza napsütötte közében görögdinnyék termesztéséből él. Tőle tudom, hogy ha a kereskedők Lőrinc napjáig nem veszik át a termését, akkor bizony a mézédes dinnye megposhad, és dobhatja a disznók elé.

A paraszti lét eme közismert mozzanatával házalt Torgyán József országszerte. Az immár veterán politikus szinte napra pontosan tizenkilenc éve adott interjút a Délvilág című szegedi újságnak, és az 1993. augusztus 9-i szám tanúsága szerint ezt fejtegette: „A magyar nép tűrt eddig, viselte a kommunisták kizsákmányolását, majd a görögdinnye-politikusok uralmát - kiknek vékony héja mögött nagy szív dobog -, de tudjuk: a kívül zöld, belül vörös politikusokra is eljön Szent Lőrinc napja, mikor dicstelen működésük befejeződik.” A kitűnő előadó készségű politikus látszólagos rögtönzései mögött alapos team-munka rejlett, ennek bizonyítéka a görögdinnyés hasonlat is.

A kívül zöld, belül vörös metaforába sok minden belefért, a benne rejlő értelmezési lehetőségeket pedig kíméletlenül ki is használta Torgyán József. A korabeli sajtóban még öt kísérletét találtam. Az eredeti eszmefuttatásnak szinte nincs olyan része, amelyet ne variált volna a vidéki nagygyűléseken - innen kerültek a megyei napilapokban megjelent tudósításokba és interjúkba. Vannak köztük az idézettnél szellemesebbek, a gondolatmenet mégis pórul járt a paraszti közegben. A kisgazda politikus ugyanis kifigyelte a közönségét. Ha egyik-másik hasonlata nem érte el a kívánt hatást, a körút következő állomásán már újabb változattal próbálkozott. De ha az sem jött be, akkor „elfelejtette” az egészet. Elvégre az országjáró kampányt megkoronázó budapesti tömeggyűlésre készült. Ha a túlnyomórészt gazdálkodókból álló vidéki hallgatóság sem vette a dinnyés lapot, vajon mire számíthatott volna a fővárosi közönségnél?

Aligha ártott a közéletnek, hogy a demagóg és modoros „rózsadombi kisgazda” eltűnt  a politikából, nekem azonban hiányzik. Nem is annyira azért, mert szórakoztató jelenség volt. Azért inkább, mert tudatosan készült a látszólagos rögtönzésekre. Ebben nem látszanak a követői.