Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Kettesben Anyával
2013. november 20. 07.21 | bugocsiga
Kiszállok a kocsiból. Bemegyek a kapun, körülnézek, aztán már meg is látom. Szia Anya. Bocs, hogy nem voltam a múlt hónapban, de teljesen el voltam havazva. Meséltem a múltkor, hogy több lett a feladatom, a főnököm rám lőcsölt még ezt-azt…
A gyerekek? Jól vannak, köszi…Igen, élvezi az egyetemet… Ő pedig most érettségizik….
A bokám? Nem fáj… A torkom sem….
Tudom, legalább egy mellényt, hogy a derekam ne fázzon…
Persze, ők is jól vannak….
Megsütöttem a múltkor azt a kakaós sütit, aminek a receptjét Marikától kaptad. Óriási sikere volt…
Képzeld, a töltött káposztát már én sem tudom gyógyszer nélkül megemészteni. Pont úgy, mint te…
Ez? Ja, ez egy mobiltelefon… Ühüm, mindig itt van a zsebemben. Tudok vele fényképezni is….Várj, lefotózlak….
Ez még semmi, látnád a fényképezőgépemet! Hát, nem olyan, mint a Smena 8M volt… Ezüst színű, 2 centi vastag, és az egész elfér a tenyeremben….
Mi? Hogy nem fér bele egy tekercs film?…Áh! Abba nem kell filmet venni, hanem pici kártyán tárolja a képeket… Igen, kártyán…Majd legközelebb elmesélem… Sőt, meg is mutatom! Hát ha még tudnád, hogy filmet pendrájvról nézek… olyan szerkentyű, amire zenét, filmet, fotókat lehet rakni. Igen majdnem olyan, mint a videomagnó, csak az egész akkora, mint egy öngyújtó….Bizony! Hogyhogy mi van benne? Fogalmam sincs, de ráfér akár több film is… Nem, nem tudom, hogyan nyomják össze olyan kicsire a filmeket. De azért a régi videokazettákat még őrizgetem. Nem tudom miért, mert már nincs is mivel lejátszani….
Vittem a nagyi sírjára virágot a hétvégén….Persze Pityu bácsinak is… Megnéztem a nagyi házát. Szörnyű látni, hogy mások laknak benne… A kert sem olyan már, mint volt…
Azt mondod, tetszik a kocsim? Hát igen… ez már nem a Trabant… Emlékszel Lajos bácsira? Meghalt a múlt héten....Infarktus… Annuska nénit sajnálom… nem tudom, hogy bírja majd egyedül….pedig mennyit ivott Lajos bácsi… emlékszel, mikor hozzánk csengetett be, mert azt hitte hazaért… Istenem, hogy be volt rúgva!....Emlékszel, azt mondtuk, nem éri meg a nyugdíjat….és mégis milyen sokáig élt…nem, nem szenvedett sokat....annyit nem, mint te.
Te sokat szenvedtél…Túl sokat … Atyaég! Már huszonöt éve?…
Meggyújtom a mécsest, még álldogálok kicsit, aztán előveszem a slusszkulcsot. Csináltatni kéne egy új sírkövet.
Elindulok a kocsihoz. Még egyszer visszafordulok. Csók Anya! Karácsonykor jövök! Hozom majd a fényképezőgépet is!
Juhászbori