Jelenlegi hely
Ki a nagy, Bandó?
2012. november 25. 15.04 | zoldi.laszlo
Apám, ha élne, ma volna kilencvenhárom éves. Egyszer Szegedről átmentünk a kisteleki vásárra. Egész nap borotvapengét árult, és nyolcszáz forintot vittünk haza - jól jött a nyugdíja mellé. A régi emlékkel magyarázható, hogy érdeklődéssel olvastam Végh Alpár Sándor piacokról írt sorait a Magyar Nemzet legutóbbi számában.
Találtam is egy remek mondatot: „A piacot kárpótlásul adta Isten, mert elhamarkodottan ítélt, mikor kiűzte az első emberpárt a paradicsomból.” Az ilyesmiért érdemes olvasni a hétvégi mellékletet. Csakhogy leltem egy másik bejegyzést is, amely viszont rossz kedvre hangolt. A jó tollú szerző vitatkozik Nagy Bandó Andrással, aki a Népszava hasábjain kifejtette: „Király Zolit annak idején beszólásra vették föl a listára, és lenyomta a nagy Komócsint.” Ehhez fűzi a naplóíró: „No, nem egészen. Király 1985-ben lett országgyűlési képviselő, A ’nagy’ Komócsin akkor már tíz éve halott volt, oda ’nyomta le’ - a sírásó. Király a sok áldozat egyike Nagy Bandó nagyotmondásainak oltárán.”
Végh Alpár Sándor mentségére szóljon, hogy megtéveszthette Komócsin ’nagy’ jelzője. Aki azonban ismeri a szegedi viszonyokat, érti a „nagyotmondó” Bandó utalását, ez a Komócsin ugyanis nem az a Komócsin. Idősebb Komócsin Mihály építőmunkás volt, és 1945 után jelentős szerepet játszott a régió irányításában. Két fiút nevelt föl. Az idősebbik, Zoltán kétségkívül nagy karriert futott be az MSZMP-ben, a Központi Bizottság titkáraként halt meg ötvenegy évesen, 1974-ben. Ám szűkebb pátriájában öccsét, az 1925-ben született és ma is élő ifjabb Komócsin Mihályt tartották nagynak. Nem ok nélkül. A megyei pártbizottság első titkáraként uralta Szegedet és környékét, a közszájon forgott ’Pol Pot-megye’ kifejezés az ő tevékenységét minősíti.
A nyolcvanas évek elején Magyarország csődbe jutott, és Kádárék hitelt kértek a Nemzetközi Valutaalaptól. Az IMF a megegyezés feltételéül szabta, hogy a következő országgyűlési választáson két jelölt indulhasson valamennyi körzetben. Szeged szegények lakta részén Dr. Komócsin Mihály versenytársa a városi televízió fiatal riportere lett, és a népszerű Király Zoltán nagy fölénnyel győzte le a népszerűtlen párttitkárt. Mellesleg a Köznapló című Magyar Nemzet-rovat finom tollú, de szegedi ügyekben tájékozatlan szerzője ezzel intézi el Nagy Bandó Andrást: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.” Tévedése nyomán az a benyomásom, hogy a latin közmondást sokkal inkább magára értheti.
