Jelenlegi hely
Kik formálják a nyilvánosságot?
2012. február 28. 15.01 | zoldi.laszlo
Tegnap a Nagykörúton összefutottam az egyik tanítványommal. A fővárosban dolgozik, marketingesként keresi a kenyerét, noha a nyíregyházi főiskolán jó újságírónak ígérkezett. A tollforgatástól azonban felkopott az álla, de hál’istennek van érzéke az értékesítéshez is. Beültünk az egyetlen pesti presszóba, ahol a whisky olcsóbb a sörnél, és néhány perc múlva szóba került, hogy kiket kedvelünk a publicisták közül.
Soroltam, hogy számomra mértékadó véleményformáló Bodor Pál, bár mostanában keveset közöl, a filozófus Lendvai L. Ferenc, Lévai Júlia szintén a Galamus.hu-ról, Karcagi László és Tamás Ervin a Népszabadság-műhelyből, aztán Megyesi Guszti és Váncsa István a régi ÉS-ből. Folytattam volna, de láttam a velem szemben ülő huszonéves szemén, hogy legföljebb a nevüket ismeri. Tanulságos volt a listája: Ceglédi Zoltán, Papp László Tamás, Stumpf András, Tóta W. Árpád. Valamennyien a digitális sajtóban működnek, kivéve Stumpfot, aki a Heti Válasz nyomtatott változatába is ír. A hevenyészett lajstromból két dolgot tudtam meg. Az egyik, hogy az átlagosnál sokkal értelmesebb tanítványom nem olvas újságokat, amelyekben az én publicistáim jelennek meg. A másik pedig az, hogy a digitális sajtó hangadói nagyobb szerepet játszanak a közvélemény formálásában, mint ahogy eddig gondoltam.
Hazatérve kísérletet tettem valamiféle hatásvizsgálatra. Az Orbán-kormány hivatalba lépése óta gyűjtöm a nap legérdekesebb mondatait, azóta összejött a számítógép merevlemezén vagy kétezer. Beírtam hát a keresőbe néhány nevet, és engem is meglepett az eredmény. Zárójelben, hogy kitől hány figyelemre méltó gondolatot jegyeztem föl, íme: Tóta W. Árpád (28), Bartus László (24), Ceglédi Zoltán (23), Karcagi László (18), Lengyel László (16), Mihancsik Zsófia, Lendvai L. Ferenc és Papp László Tamás (14-14), Ungvári Tamás (13), Bodor Pál és Tamás Gáspár Miklós (12-12), Lévai Júlia, Seres László és Borókai Gábor (11-11), Mészáros Tamás, Tamás Ervin, Pető Péter, Ablonczy Bálint és Stumpf András (10-10).
Azt hiszem, hogy nem ártana felülvizsgálni az idősebb, túlnyomórészt újságolvasó nemzedék értékítéletét. A magam számára pedig azt a tanulságot vontam le a beszélgetésből és a röpke hatásvizsgálatból, hogy legalább annyira érdemes olvasni a digitális sajtót, mint a nyomtatottat.
