Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A kilencedik hely

Az olimpiai idézetcsokrot néhány perce küldtem el a megrendelőnek, egy digitális portál szerkesztőségébe. A hazai sajtóban két tucat érdekes mondatot találtam a magyar sportolók londoni teljesítményéről. Örülök a kedvező végeredménynek, a nyolc aranyérem mégsem takarja el előlem a magyar sportkultúra gondjait. Például az alapok hiányát.
Tetszik, hogy kilencedikek lettünk az olimpiai éremtáblázatom - régen voltunk az első
tíz között. Van azonban egy mondat az összeállításban, amely ezt a számot más
színben tünteti föl. A rutinos és okos sportújságíró, Csurka Gergely így tapintott a
lényegre: „Egyetlen náció sem gyűjtött annyi kilencedik helyet, mint mi.” Az úszásra
és az atlétikára utalt, az uszodában és a stadionban egyaránt nyolc-nyolc versenypálya
található. Aki tehát a kilencedik eredményt éri el az előfutamokban, az bizony nem jut
a döntőbe. Ahogy elnéztem a képernyőn, a londoni olimpián bővelkedtünk az ilyen,
majdnem klasszis sportolókban, ami azt sejteti, hogy a nyolc kiugró teljesítmény
ellenére sem támaszkodhatunk a két alapsportágra. Az a benyomásom, hogy a
versenyezőink nem tanultak meg versenyezni. Vajon miért nem?
Piszkálja a csőrömet egy hányaveti mondat, amely néhány héttel ezelőtt, az úszó
Európa-bajnokság után hangzott el. Az amerikai egyetemről hazatért Hosszú Katinka
tarolt a debreceni uszodában, és a sikerét úgy értelmezte Orbán Viktor miniszterelnök,
hogy miért mennek a legtehetségesebb sportolóink Amerikába, mi is adhatunk nekik
szép ösztöndíjat, öregbítsék itthon a hírünket. (Okfejtését a saját szavaimmal
foglaltam össze, de aligha torzítom el a mondandóját.) Igen ám, csakhogy az amerikai
sportot nem az röpítette az élre - például a londoni eredménylista élére -, mert magas
ösztöndíjjal kecsegteti a legtehetségesebb fiatalokat az ötven szövetségi államból, sőt
a világ minden részéből. Sokkal inkább az, hogy elképesztőn erősek az egyetemi
bajnokságok, a versenyidényben hétről hétre találkoznak az úszók és az atléták.
Ez az, amit meg kellene szervezni nálunk is, oda kéne tenni a magas sport-
ösztöndíjak mögé. Négy évtizedre nyúlnak vissza a tapasztalataim, és eddig még
sohasem sikerült. Nem azt kérdem, hogy miért éppen most sikerülne, hanem inkább
azt, hogy a londoni sikerek nyomán miért ne sikerülhetne végre.