Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Komáromi János: ott zümmögött
ott zümmögött a nyári napfény
fülembe dúdolt az alkonyat
éppen akkor történt mindez
mikor megláttam az arcodat
felfeslett már a hajnal
fakuló szövete
nem volt már a hódító-ifjúnak
semmi jó szövege

csak néztelek hát szótlanul
bámultam áttetsző szemedbe
láttam ahogy az éjszaka fakul
és eltűnik a végtelenbe
semmi nem hiányzott
minek kellettek volna a hiába-szavak
csak elmosolyodtam...
és ölelő karomba zártalak











