Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Kommentátor vagy kommentelő?
2012. szeptember 4. 13.44 | zoldi.laszlo
Félretettem a Nemzeti Sport vasárnapi számát, mert figyelemre méltó interjút találtam benne. Az újság egyik munkatársnője szóra bírta Horváth Mariannt, aki nemrégiben tett szert országos hírnévre. A hatszoros világbajnoknő párbajtőrvívó kommentálta első aranyérmünket a londoni olimpián, a kardvívó Szilágyi Áron győzelmét. Vita robban ki a stílusáról. Arról, hogy lelkendezve, elcsukló hangon emelte egekbe a páston harcoló sportolónkat, noha akár visszafogottabb, tárgyilagosabb, elemzőbb is lehetett volna. Elmarasztalásában élen járt egy Bochkor Gábor nevű rádiós, aki gorombán rontott neki.
Nem kenyerem a durvaság, de engem is zavart, hogy a szakkommentátor kinézte magának a világverseny magyar résztvevőjét, és az ő nézőpontjából hozta lázba a médiafogyasztókat. Elfogultsága egyetlen esetben bocsátható meg, ha az országunkat képviselő sportoló lesz a nyertes. Ehhez képest kellemesen csalódtam a vele készített interjúban. A hajdani párbajtőrvívó hölgyben értelmes és rokonszenves embert ismertem meg. Csupán az lepett meg, hogy távolságtartással beszélt az újságírókról. Nem vette észre, hogy önmagától határolódott el. Akit ugyanis kommentátorként foglalkoztatnak a médiában, az voltaképpen szakújságíró.
Az újságnyomtatás őskorában egyetlen betűtípussal állították elő a gazdasági információkban bővelkedő hírlapot: a nyolcpontos Petit-tel. Többre nem volt lehetőség, de nem is volt szükség. Majd rájöttek a szerkesztők, hogy az információkat érdemes értelmezni. De mert ezt a műveletet kevésbé fontosnak tartották, beérték egy kisebb betűtípussal, a hatpontos Nonpareille-lel. Ebből lett a keretbe zárt hírmagyarázat, a kommentár. Ahogy korszerűsödött a szakmánk, úgy választódtak ki ama újságírók, akik egy-egy témakörre szakosodtak. Előnyben részesültek azok, akik kitanultak egy másik szakmát: például a jogászságot, a mérnökséget vagy éppen a vívást. Szerintem közéjük tartozik Horváth Mariann is. Igazán kár, hogy akik foglalkoztatják, ezt elfelejtették tudatosítani benne.
Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy azért tart távolságot az újságíróktól, mert a kommentárt összetéveszti a világhálón közismert kommenttel. Csakhogy a hírmagyarázat nem azonos a hozzászólással. Az előbbit alaposan felkészült, hivatásos újságíró jegyzi, az utóbbit viszont érzelmileg érintett, túlfűtött műkedvelő.