Jelenlegi hely
Kommunikáció vagy újságírás?
2013. január 2. 13.49 | zoldi.laszlo
Tegnap a Délmagyarország című napilap megszólaltatta Baráth Erzsébetet. A szegedi egyetem docense csatlakozott az Oktatói Hálózathoz, amelynek tagjai együtt éreznek a tüntető főiskolásokkal és egyetemistákkal. Kifejtette, hogy a kormány „janicsár értelmiséget” akar képezni, lám, „a jogász-, közgazdász- és újságíróképzést” is leépíti azzal, hogy kizárólag fizetős (önköltséges) helyekre lehet jelentkezni. Szívemből beszélt az ismeretlen kolléganő, érvelésében van azonban egy mozzanat, amely felvilágosításra késztet.
Mentségére szóljon, hogy nem ő az egyedüli, aki tévedésben él. A kormánypárti oldalon is együtt emlegetik a közgazdasági, a jogi és a kommunikációs képzést - ellenkező előjellel, persze -, majd úgy fordítják le, hogy ezekről a szakokról a fennálló hatalom szempontjából nemszeretem közgazdászokat, jogászokat és újságírókat bocsát ki a felsőoktatás. Az első két stúdiumról nincsenek tapasztalataim, a harmadikat azonban elég jól ismerem, kommunikáció szakon ez a mostani a huszonegyedik tanévem. Négy- és ötezer közé tehető azok száma, akiket tanítottam, és felelősséggel állíthatom, hogy a kommunikációs képzés nem azonos az újságírókéval.
Jelenleg a kommunikáció harminchét válfaját tanítják a felsőoktatásban, közülük csupán egyik az újságírás. Ráadásul a legtöbb jelentkezőnek nincs is fogalma az újságíróról, leginkább az vonzza a kommunikáció szakra, hogy olyan médiasztár szeretne lenni, mint… És megemlíti a kedvencét, például egy celebet, akinek annyi köze van az újságíráshoz, mint nekem a vaskohászathoz. Házi statisztikám szerint minden negyedik jelentkező szeretne médiasztár lenni, majd a tanulmányaiból két körülmény bontakozik ki. Az egyik az, hogy az újságírás strapásabb, mint ahogy ő hitte, a másik pedig az, hogy jé, mi minden van még a kommunikációban, amit választhatna. Mire a kommunikátorok diplomához jutnak, már csak minden hatodik akar újságíró lenni, és úgy harminc körül már csupán minden tizedik dolgozik szerkesztőségben.
Ha sokan tévesztik össze a kommunikációs képzést az újságírókéval, akkor ez a mi hibánk is. Elfelejtettük tudatosítani, hogy a sugallthoz képest kevés újságíró kerül ki a felsőoktatásból. Néha az a benyomásom, hogy ezzel az összefüggéssel a minisztériumi íróasztalnál ülők sincsenek tisztában. Amikor pedig szakértőbbnek vélem őket, azt feltételezem róluk, hogy rájátszanak a közkeletű félreértésre.
