KulturSzalon

 

Rónai Egon, az ATV munkatársa azt firtatta tegnap, vajon neves beszélgetőpartnere miként érzékeli elnöki tevékenységét az SZDSZ-ben. Kuncze ügyesen hárított: „Egyik tévedésemet se sértem meg azzal, hogy valamelyiket kiemeljem.” Ezt följegyeztem egy cédulára, és amikor befejeződött az interjú, átültem a számítógéphez, hogy beírjam a szállóigék gyűjteményébe. A terjedelmes Kuncze-összeállítás végére érve azonban meghökkentett az utolsó mondat: „Nem sértem meg a hibáimat azzal, hogy egyet is kiemelek közülük.” (Népszava, 2007. január 27.)

 

Bizony, a jó humorú politikus nem egészen hat éven belül kétszer adta el ugyanazt a gondolatot. S ha megkaparnám a művelődéstörténeti hátteret, talán még az is kiderülne, hogy a mondás eredete két-háromezer évre nyúlik vissza, egy római vagy ógörög filozófushoz, akinek bon mot-ját a felvilágosodás korában porolta le valamelyik francia bölcselő. Innen már csupán egy lépés a XXI. századi Magyarország. Az út kitaposott, bár kevés politikus járja. Végre egy közéleti személyiség, aki alaposan végiggondolt, bármikor előhúzható, előre gyártott elemekkel készül a nyilvánosság elé.   

 

Kuncze Gábor 2007-ben mondott le a pártelnökségről, és föl kellett készülnie arra, hogy azok a fránya újságírók elszámoltatják. Napjainkban újra kezdené a politizálást egy civil szervezet keretein belül, megint föl kellett hát készülnie a számonkérésre - jól jött a régi mondat kicsit átdolgozott változata. S mert a két politikusi lét között belekóstolt a műsorvezetésbe - valamiből meg kellett élnie -, azt is megértette az újságírásból, hogy minden hasábnyi (két és fél gépelt oldalnyi) szöveghez kell egy jó mondat, máskülönben a kinyomtatott interjú olvashatatlan betűtenger lesz.

 

Nem voltam híve annak, hogy értelmes emberek váltogassák a politikusi életformát az újságíróival. Most mégis az a benyomásom, hogy nem ártana, ha több közéleti személyiség ismerkedne meg közelebbről a sajtó hatáselemeivel.