Jelenlegi hely
Laci vagy Dani?
Áll a bál Cseh László körül. Az úszók szövetségi kapitánya Londonból azzal vádolta a budapesti Sportkórház orvosait, hogy két olimpiai érmet elvettek mindannyiunk Cseh „Lacijától”. A főorvos kikérte magának a gyanúsítást, én pedig semmit sem értek a purparléból, a részleteket ugyanis „elfelejtették” közölni velünk.
Annyi azért kirajzolódott előttem, hogy van egy úszónk, aki három olimpián öt érmet szedett össze, ám egyik sem volt arany, holott ezt várt tőle a felbiztatott közvélemény, Életműve tiszteletre méltó, bár aligha hozta lázba a világot. A számok pedig nem hazudnak. Cseh László az idei ranglistákon a tizedik-tizenkettedik, bizonyára ezzel magyarázható, hogy ne jutott be két olimpiai döntőbe, a legjobb nyolc közé. Amelyik számban jobban állt a listán, abban viszont bronzot szerzett. Európa-bajnokságot nyert már néhányszor, igazán kár, hogy va még négy kontinens, továbbá hat és félmilliárd ember, akikből kitelnek az olimpiai bajnokok. Itthon agyonreklámozott úszónk tehát nem tartozik a világ élvonalába, londoni szereplése éppen ezért nem kudarc, hanem az igazság pillanata.
Belátom, hogy ezt nehéz bevallani a hazai nyilvánosság előtt. A magyar úszószövetség ugyanis a Cseh „Laci” nevű portékára egész brandot épített föl. Jobban járt volna, ha húzónévnek Gyurta „Danit” használja, mert újdonsült olimpiai aranyérmesünk megbízható világmárka. Ő egyébként érezhető távolságtartással nyilatkozik a Cseh körül tömörülő edzőkről és funkcionáriusokról. Ha a vegyesúszásból eltanácsolt Kis Gergőt is megkérdeznék az újságírók, akkor valószínű, hogy az ajkai nyitott uszodában készülő sportoló még keményebben fogalmazott volna. Az a benyomásom, hogy sok az úszó, és kevés a fóka. Az egész botrány a pénzre csupaszítható le; késhegyig menő harc folyik különböző stábok között a szponzori pénzekért és a reklámbevételekért.
Cseh László a fájdalomdíjjal felérő bronz után most erőre kapott, és a következő olimpiára is beígérte az aranyérmet. Akkor 31 éves lesz, ami az úszásban matuzsálemi kor ugyan, ám ígéretébe további négy évig kapaszkodhatnak azok az edzők és funkcionáriusok, akik változatlanul szeretnének valamiből megélni. Holott akár azt is mondhatnák, ha végre őszinték akarnának lenni, amit Kovács ’Kokó’ István ökölvívó olimpiai bajnokunk már bevallott: „Mi mind Magyarországon vagyunk világhírűek.”