Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A médiára lopott pénz
2012. szeptember 14. 12.12 | zoldi.laszlo
Dolgozom egy tanulmányon, amely a pártos (politikailag elkötelezett) média létjogosultságát firtatja. Néhány mozaik logikailag egységes képpé állt össze, hitelességüket mégis csökkenti a bizonyítékok hiánya. Ezek egyike ama ellentmondás, hogy 2002 és 2010 között a kormánnyal rokonszenvező médiumok elsorvadtak, az ellenzéki helyzetben lévő Fidesz médiabirodalma viszont kivirágzott, megszilárdult. Ez a világ legtöbb országában fordítva szokott lenni, úgy rémlik, mi a kivételek közé tartozunk.
Eddig egyetlen közvetett bizonyíték magyarázta az ellentmondást. Andrassew Iván publicisztikai rovatvezető kifejtette: Gyurcsány Ferencet szembesítette „azzal, hogy a Népszavának valamilyen módon mégiscsak illene támogatást kapnia”, mire azt felelte a miniszterelnök, hogy ’nem adok nektek lopott pénzt’.” (Balpart.hu, 2012. szeptember 3.) Ebből levonható az a következtetés, hogy a kormányfő-pártelnök nem akarta az adófizetők pénzéből finanszírozni a szociáldemokrata napilap, általánosítva: a kormánypárti médiahálózat veszteségeit. Ami a becsületére válik, mindazonáltal halálra (vagy legalábbis) tengődésre ítélte a szociálliberális szerkesztőségeket.
Most, hogy a nyilvánosságból kiszorított, ellenzéki, pártot váltott politikusként éhségsztrájkol a Parlament előtt, elég sokan beszélgetnek vele. Lánczos Vera interjút is készített a volt miniszterelnökkel, aki kitért egy médiapolitikai összefüggésre: „Erős meggyőződésem, hogy a jobboldali média jelentős része mögött a/z első/ Fidesz-kormány alatt a költségvetésből törvénytelenül kivont pénz áll. Én ilyen áron nem akartam médiát építeni a baloldalon.” (Galamus.hu, 2012. szeptember 13.) Miközben hitelesítette Andrassew Iván visszaemlékezését, beszélt még arról is, hogy belátja: egykori döntése közrejátszott az MSZP választási vereségében.
Nem szennyezi tehát „lopott pénz” a kezét, erkölcsös döntésébe azonban belerendült az akkori pártja, a baloldali média pedig filléres gondokkal küszködik. Méltányolom Gyurcsány Ferenc őszinteségét, bár amit mondott, azt dokumentumok egyelőre nem támasztják alá. Most már „csak” arra a kérdésre kéne választ találni, vajon 2002 és 2010 között miért nem lehetett a kormánypárti médiumokat felkészíteni az ellenzéki létre. Leginkább arra, hogy képesek legyenek helyt állni a médiapiacon. A kormányzó pártok vezetői talán nem tudták, hogy a polgári demokráciában el is veszíthetik a hatalmat?