KulturSzalon

 

Nocsak. A kultivációs elméletet George Gerbner dolgozta ki, aki csakugyan Magyarországról vándorolt Amerikába. Elismerem, hogy a nevét könnyen félre lehet érteni, kiejtés közben a Gerbner és a Gardner között csak egy ’d’ a különbség. Nem az zavar, hogy a fehérvári újságírónő, Kocsis Noémi soha nem hallott a világhírű médiatudósról, elvégre diák korában nem föltétlenül kommunikáció szakra járt, inkább az, hogy beszélgetőpartnerének nem mutatta meg az interjút. A közéleti kommunikátor bizonyára javította volna a nevet. De ha már szóba hozta Gerbnert, hadd áruljam el a professzor titkos életét.

 

A szegedi egyetemen tanítottam, amidőn találkoztam vele. A Tisza parti Ifjúsági Házban, a szakmai konferencia utáni buli színhelyén végigbeszélgettük az éjszakát, és a disputa csupán akkor szakadt meg, ha a nyolcvan körüli díszvendég lement a táncparkettre rokizni egy-egy csinos diáklánnyal. Elmesélte, hogy az 1938-as, első zsidótörvény parlamenti megszavazása után Budapesten élő szülei hajóra rakták, és némi mexikói kitérő után épp akkor érkezett az Egyesült Államokba, amikor kitört a második világháború. 

 

Jelentkezett az amerikai hadseregbe, és a nyelvtudása miatt - az anyanyelvén kívül beszélt németül, angolul és spanyolul is - a katonai hírszerzéshez osztották be. 1945-ben például azzal bízták meg, hogy egy kommandóval járja végig Dél-Németországot és Nyugat-Ausztriát, hátha talál olyan magyar politikusokat, akik szerepelnek a háborús bűnösök listáján. Így tartoztatta le Imrédy Béla volt miniszterelnököt is. Láttam egy fényképet, amint a mátyásföldi repülőtéren Martin Himmler, a szintén magyar származású amerikai őrnagy adja át a foglyokat, mellette áll a magas, vékony, huszonéves főhadnagy, George Gerbner.

 

Amit éjszaka hallottam a néhány évvel később. 2005 karácsonyán, 86 éves korában elhunyt médiatudóstól, akkor nem írtam meg. De most érdekes lehet, hogy mielőtt médiakutatásra adta volna a fejét, háborús bűnösök üldözésével is foglalkozott.