Jelenlegi hely
Madárnyi én
2013. március 22. 11.15 | PoéTomi
Ha testünk egy darabka földből él,
könnyen összefújhat minket a szél.
Ami közös bennünk, annyi hogy
mindketten szárnyalunk olykor:
Te felemeled csöppnyi tested,
én lebegtetem ökölnyi szívem.
Te egyik fáról röppensz föl az égbe,
én az utolsó ággal zuhanok a mélybe.
Te tojást raksz és fiókát nevelsz
én minden nap nyílok a harmattal
és könnyel ébresztem a tengert.
Ez tesz madártól gyöngébbé engem.
Ami a lelkünket illeti,
az a legigazibb egység
Istentől van és ereje
túlszárnyal e mezsgyén!
Pákh Tamás verse
