Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Magától értetődik-e az evidencia?
2012. június 17. 14.42 | zoldi.laszlo
Nem rajongok Orbán Viktorért, de a kommunikációs készségemből telik arra, hogy elismerjem: harcedzett, profi politikussal van dolgunk. Erről árulkodik péntek reggeli interjúja a Magyar Rádióban.
A 180 perc című hírműsor munkatársa, Kiss Gábor István belebonyolódott egy kérdésbe, amire így kezdte válaszát a miniszterelnök: „Egy beszélgetésnél mindig fontos, hogy az emberben ne alakuljon ki olyan érzés, hogy csak ketten értjük, hogy miről beszélünk.” Nem tökéletes a mondat, sok benne a ’hogy’, megbocsátható azonban, ha a rögtönzés hevében még a hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje sem fogalmaz szabatos magyarsággal, nyomdakészen. A lényeg amúgy is az, hogy a kommunikáció egyik legfontosabb szabálya az evidencia-élmény. Vagyis az, hogy ami a kérdezett és a kérdező számára magától értetődő, nem föltétlenül evidens a médiafogyasztó számára. Ez az a pillanat, amikor a hallgató, a néző, az olvasó elveszíti a fonalat, és az üzenet nem jut el hozzá.
Néhány perccel később a rádióriporter szóba hozta az úgynevezett PPP-jelenséget is, és megint belekeveredett egy körmondatba. A miniszterelnök így reagált: „Ismét egy olyan szóhoz érkeztünk, amit értelmes ember nem tud felfogni.” És elmagyarázta a hallgatóknak, hogy „Ez a PPP egy rövidítés, ami azt kívánja kifejezni, hogy a magántőke és az állam közösen valósít meg valamit.” Most már akár össze is foglalható a kommunikációs helyzet. Az interjút készítő újságírónak az lett volna a dolga, hogy közérthetően magyarázzon meg egy fogalmat, ha netán a politikus megfeledkezne az evidencia-élményről, ehelyett a rutinos politikus magyarázta meg a médiafogyasztóknak, hogy a kevésbé rutinos újságíró olyasmit pendített meg, ami reggel hét és nyolc között, a közszolgálati rádióban korántsem magától értetődő.
Pályakezdőként sokáig nem értettem szakmánk egyik ellentmondását. Aztán lassacskán rájöttem, hogy nem az a jó újságíró, aki minden mozzanatot belezsúfol a cikkébe, amit egy hét alatt összeszedett a könyvtárban, a hivatalokban és az utcán. Az a jó újságíró, aki úgy írja meg a cikkét, hogy azok is megértsék, akik nem kaptak egy hetet a fölkészülésre. Ahogy elnézem a tanítványaimat, akik között rengeteg az online újságíró, nem fenyegeti őket ez a veszély. Már nem kapnak egy hetet arra, hogy föltérképezzék a témát.