Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Makó távolodik Jeruzsálemtől
2012. április 14. 11.07 | zoldi.laszlo
Cserna-Szabó András jó nevű, középkorú író. Nem is annyira a novellái, mint inkább a gasztronómia világába tett kalandozásai révén vált ismertté a nagyközönség előtt. Étvágygerjesztő módon ír, és ha jól tudom, még egy ínyenceknek szóló lap szerkesztéséhez is van köze. Aligha véletlen, hogy éppen őt kérte föl a Népszabadság egy szakácskönyv értékelésére. A hétvégi számban meg is jelent a Közel, mint Makóhoz Jeruzsálem című kritikája.
Élvezettel olvastam, bár a szövegből kiderült, hogy a szerző félreérti a közkeletű mondást, amikor ezt fejtegeti: „soha ilyen közel nem volt Makóhoz Jeruzsálem, mint Segal Viktor tányérjain”, vagyis a nevesített konyhafőnök képes összeérlelni a magyar és a zsidó-arab ízeket. Az író-kritikus valószínűleg osztozik a félreértésben a fél országgal, Makó városának ugyanis nincs köze a Közel-Kelet vallási (mohamedán, zsidó és keresztény) központjához. A Makó ebben az esetben nem a Szegedhez közeli, Maros folyó melletti, hagymatermesztéséről és immár Makovecz Imre hagymakupolájú fürdőjéről híres települést jelenti, hanem egy iszákos katonát jelöl.
A közmondás történelmi előzménye, hogy a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföld visszafoglalására. III. Béla magyar király éppen ágynak esett, ezért megeskette a kisebbik fiát, András herceget, hogy ha trónra kerül, helyette is hadat visel majd a világ végén. A Bánk bán című drámából ismert II. András (Endre) nem siette el a keresztes hadjáratot, csupán két évtizeddel később cihelődött fel. 1217-ben ezzel a sereggel indult a Szentföldre Makó vitéz. A Velencében bérelt hajón iszogatott, és jól be is rúgott. Arra ébredt, hogy a parton város suhan el előtte, és a templomok tornyán kereszt díszeleg. Azt hitte szegény, hogy megérkezett Jeruzsálembe, holott csupán a dalmáciai Spalató (a mai Split) tornyait látta. Kaján katonatársai világosították föl, hogy Jeruzsálem még messze van.
A félreértelmezett közmondás makacsul visszatér a magyar sajtóban. Már nem is fűzök reményeket ahhoz, hogy a középkorú írók és szerkesztők elmélyednek a középkori történelemben, ezt a rovatot azonban sok pályakezdő újságíró és leendő szerkesztő olvassa. Belőlük kinézem, hogy alkalomadtán pontosan használják majd a hasonlatot. Egyébként pedig a manapság Makóként ismert városnak a XIII. században nem is Makó volt a neve.