Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Meg kell-e öregedni a jó mondathoz?
2012. december 29. 11.53 | zoldi.laszlo
Az egyik tanítványom eBook-readert talált a karácsonyfa alatt. S mert olvasta néhány nappal ezelőtti jegyzetemet a Lefülelt mondatok című e-könyvről, belenézett a mintegy hétszáz szállóigét tartalmazó digitális kötetbe. Azt fejtegeti, hogy az elektronikus könyvön meglátszik a korom. Mintha csak az idősebb évjáratúak írnának, mondanának szóba hozható, ismételgethető, farigcsálható gondolatokat.
Csakhogy huszonévesek között forgok, és kifejezetten vadászom a tanítványok jó mondataira. Azt elismerem, persze, hogy a szállóige az idősebbek kiváltsága. A szakmájukban eltöltött évtizedek alatt nevet szerezhettek maguknak, és a közéleti személyiséghez mindig könnyebb érdekes gondolatot kapcsolni. Másrészt azért kötődik a nevükhöz szállóige, mert már belelátnak a folyamatokba, és képesek a lényeget jól hangzó, velős mondatokban összegezni. Online újságíróként dolgozó tanítványom ironikus megjegyzését tehát tudomásul veszem, mégis azt állítom, hogy éppen a nemzedéktársai cáfolják a kritikáját.
2005 őszén újságíró projektet indítottunk a nyíregyházi főiskolán, azóta több mint négyszáz kommunikáció szakos kapcsolódott be. Vannak vagy százan, akik bedolgozták magukat a médiába. Ennek az volt az előfeltétele, hogy diákként minimum száz cikket küldtek ide, a számítógépemre, sőt, akadtak néhányan, akik eljutottak a háromszázig is. Márpedig aki rendszeresen ír, az sokat gondolkodik, és hajlamos meglepődni azon, hogy fogalmazás közben okosabbnak látszik önmagánál. („Jé, milyen érdekes gondolat szaladt ki a tollamból.”) A jelenséget hadd érzékeltessem öt példával.
Az említett e-könyvben a hazai médiumok 2006-2012 közti terméséből szemelgetek. Négy diák-újságírót is beválogattam a „nagyok” közé. Balogh Zsuzsi eddigi életművében két kitűnő mondatot leltem, íme, az egyik: „A művészfilm is a tömegnek szól, csak nem jut el hozzá.” (2007.11.16.). A másik digitális szerkesztőségben szerzett tapasztalatát tükrözi::„Akkor jön a kattintás, ha botrány van.” (2011.05.12.) Havasi Zsófi is elgondolkoztatott ezzel: „A tolerancia nem más, mint az emberség gyakorlása.” (2011.06.23.) Kalmár Mónika pedig ezt írta: „Nem akarok belehalni az életbe.” (2008.11.27.). Szegedi Judit meg ezt: „Az, hogy milyen hosszú a perc, attól függ, hogy a vécéajtó melyik felén állunk.” (2011.04.05.)
Mellesleg mind az öt szállóige eredetileg a diák-újságírók gyakorlóterepén, a Klubháló.hu-n jelent meg.