Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Miért ölték meg Kasztner Rezsőt?
2012. június 5. 11.30 | zoldi.laszlo
2009 tavaszán, a pesti Toldi moziban láttam az amerikai Kasztner-filmet. Akkoriban kritikát is olvastam a Titanic-fesztiválról, és a szerző hosszúnak találta a kétórás dokumentum-vállalkozást. Véleményét arra alapozta, hogy a mellette ülő öregasszonyok horkolni kezdtek. Én valószínűleg a másik előadást néztem meg, mert a nézőtéren végighullámzott az izgalmas témának kijáró érdeklődés, sőt feszültség.
Aztán nemrégiben a Duna Televízió is sugározta a Kasztner meggyilkolása (Killing Kasztner) című filmet. Sajnos csupán az utolsó perceit kaptam el, szerencsére az egyik barátom fölvette az egészet. Tegnap nem rémlett hosszúnak Gaylen Ross kétségkívül alapos munkája. Igaz, a legutóbbi három évben kirajzolódott előttem a Kasztner-történet. Adott egy jogász-újságíró Kolozsvárról, aki a negyvenes évek elején otthonosan mozgott a budapesti körökben is. Amidőn a németek megszállták Magyarországot, és Eichmann megjelent a stábjával, hogy az úgynevezett Endlösung keretében és a magyar államszervezet hathatós közreműködésével véglegesen megoldja körülbelül hatszázezer zsidó sorsát, Kasztner Rezső (Rudolf, Izrael) hosszas és szövevényes tárgyalások után kimenekített mintegy ezerhatszáz üldözöttet Svájcba.
Hős vagy áruló?
A háború után Izraelbe kivándorolt szervezőt az egyik tábor mindmáig hősnek látja. A másik viszont azért véli árulónak, mert hogy a módosabbak életben maradhassanak, nem szólt a szegény zsidóknak az auschwitzi megsemmisítő táborról. Az előbbi felfogást általában történészek képviselik, az utóbbit egy kolozsvári-saarbrückeni rendező, Fischer István (Stefan Fischer). Gaylen Ross készítette el az ellenfilmet. Érdeme, hogy egy asztalhoz ültette Kasztner lányát és Kasztner gyilkosát. Az 1957-es merénylet óta mindketten lehiggadtak, és öreg korukra szorult beléjük annyi bölcsesség, hogy közösen gondolják végig, vajon mi vezetett a tragikus végkifejletig. A tanulságot egyébként egy izraeli történésszel mondatja ki az amerikai rendezőnő: az alig néhány évvel korábban alapított zsidó államnak harcos hősre volt szüksége. Erre a magyar kultúrájú zsidók közül alkalmasabbnak tartotta a fegyveres ellenállás útját kereső Szenes Hannát, mint az Eichmannékat lepénzelő Kasztner Rezsőt.
A tegnapi DVD nem győzött meg arról, hogy Kasztner hős lett volna, de arról sem, hogy elárulta volna a hitsorsosait. Immár két továbbgondolásra ingerlő dokumentumfilm sarkall arra, hogy előbb-utóbb kialakítsam a saját álláspontomat is.