KulturSzalon

 

Emlékeznék arra, hogy nyolc évvel ezelőtt, Athénban olimpiai bajnokságot nyertem, majd az egészségügyi szobában nem adtam vizeletmintát, ráadásul elhúztam a csíkot a világverseny színhelyéről. Eszembe jutna az is, hogy elvették tőlem az aranyérmet, és két évre eltiltottak, sőt, miután visszatértem az élvonalba, a legfontosabb versenyek menedzserei diszkréten arra kértek, hogy maradjak távol a pénzdíjas lehetőségektől. Ha ilyen előzmények után ismét találnának teljesítményfokozó szert a vizeletemben, akkor bizony nem csodálkoznék, inkább gyanakodni kezdenék magamra.

 

A hazai média egyébként gyorsan tálalta a botrányt, a digitális portálok már tegnap értelmezték az esetet. Az egyik például a Vas Népe korábbi számára utalt, amely szerint a szombathelyi önkormányzat anyagi támogatása nem érkezett meg a helybéli olimpikonokhoz, köztük Fazekas Róberthez. A fővárosi szerkesztőség az önkormányzati kelletlenséget finoman hozta összefüggésbe a doppingolással. Azt a bizonyos cikket olvastam, és az a benyomásom, hogy a portál munkatársa ott keresett összefüggést, ahol valójában nincs is. Számomra az derült ki, hogy az önkormányzat átutalta a hat olimpikonnak ígért 15 millió forintot, a maga pénzét azonban csak az aranyéremre esélyes kalapácsvető, Pars Krisztián kapta meg, ő is csupán azért, mert elkeseredésében a nyilvánossághoz fordult. A többiek elenyésző részlethez jutottak hozzá, vagy még ahhoz sem, mert az egyesületeik átvették ugyan a pénzt, de nem továbbították nekik, hanem a tartozásaikat törlesztették belőle. 

 

A másik Vas Népe-cikkből meg arról szereztem tudomást, hogy az egyik szombathelyi egyesület ügyvezetője elment játszani a kaszinóba, és veszített persze, majd a néhány százezer forintot az egyesület kártyájával egyenlítette ki. Nyomozás lezárva, a bűnügy bírósági szakaszban van. Azt hiszem, hogy a közelgő olimpia előtt így teljes a kép. Az élsportolók és az egyesületi vezetők ügyeskednek, a nyilvánosság pedig értetlenül figyeli a fejleményeket.