Jelenlegi hely
Mi élteti a kávéházat?
Délelőtt bevásároltam a húsvéti ünnepekre. Majd a Corvin-közi plázából hazafelé tartva nézelődtem a Nagykörút napos oldalán. Közeledve a Baross utca sarkán lévő kávéházhoz, három idősebb munkásembert vettem észre. Éppen acélkeretet csavaroztak a ház falához erősített acélsínhez. Erre húzzák majd a ponyvát, alá pedig kikészítik a dísztujákat, amelyek megszűrik a forgalom zaját, és a fából ácsolt dobogószerűséget. Ezen lesznek az asztalok, amikhez ki szoktam ülni a vendégeimmel. Úgy látszik, közeledik a tavasz, lassanként nyitnak az utcai kávéházak.
Az imént vagy kétpercnyi szünetet tartottam a naplóírásban, megnéztem ugyanis, hogy tavaly ilyenkor hány utcai fórumot számoltam össze. Visszatérő április rituálé, hogy a Margit hídnál felülök a hatosra, és a Combino jobb oldaláról számolom az utcára kihelyezett asztalokat és székeket. Aztán a Boráros térnél átszállok az ellenkező járatra, és a Margit-hídig megint csak strigulázom a járókelők közé ékelt, gyakran csupán tenyérnyi kávézókat. A jegyzet szerint 2011 tavaszán negyvenhetet találtam. Az idén még korai számolgatni, de már készülődöm a combinós kirándulásra, mert megtudhatok valami jellemzőt a magyar polgárról. Néhány évvel ezelőtt a Ludwig-múzeumban rendeztek egy kiállítást. Kellemes kávéillatban néztük az elsárgult fényképeket és a viseltes használati tárgyakat, a tárlatot ugyanis dél-amerikai, talán kolumbiai szemes babkávét forgalmazó cég támogatta. Száz esztendeje, az első világháború előestéjén három és félszáz kávéházat számoltak össze Budapesten. Most nyilván kevesebbel kell beérni, mert a polgárság történelmi okok következtében jóval kisebb arányban van jelen a magyar társadalomban. Bár a fejlemények kedveznek a kávéházi kultúrának. A polgárok mint médiafogyasztók egyre kevésbé kapnak hiteles információkat a közügyekről, ezért nyilvános helyen járnak össze, hogy híreket cseréljenek, és kialakítsák a véleményüket.
Egyetlen olyan kávéházat ismerek, ahol hetente egyszer körülbelül egymillió ember fordul meg. Mindössze nyolc szék van benne, és nem az utcára néz, hanem a kamerákra. Heti hetes a neve, és tizenvalahány év után is az tartja életben, hogy a mindenkori hatalom a maga szája íze szerint csoportosítaná az információkat. Ha hagynánk.