Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Miből lesz a digitális térben keringő cserebogár?
2012. december 28. 18.38 | zoldi.laszlo
Az e-könyvekkel kacérkodó nemzedékben lanyhult az érdeklődés okfejtésem iránt. Vállalom mégis a kockázatot, és megint feszegetem a pályakezdő literátorok kifutási lehetőségeit. Ha milliós kiadói vagy családi befektetéssel járó, papírra nyomtatott és vaskos kötetről álmodoznak, sokkal inkább van esélyük a megrekedésre, mintha olcsóbb, rövidebb és hozzáférhetőbb e-könyvet tűznének célul maguk elé.
Misku Norbert csak azért járt az újságírás szemináriumra, hogy minél többet tudhasson meg a forgatókönyv-írásról. Rövid és sűrű novelláival lepett meg, meghökkentő nézőpontból láttatta a környezetét. Szemléletét Oscar-díjas animátorunk, Rófusz Ferenc sötét tónusú világképéhez hasonlítanám. Nem fejezte be a főiskolát. Vagy a képzőművészeti egyetemre jelentkezett, vagy a döglődő magyar rajzfilm-gyártásban múlatja az időt. Eltűnt a szemem elől, vajon vannak-e újabb novellái.
Gellén László gyakran lekéste a lapzártát, az évfolyam megdöbbenésére ki is raktam a háromfős diákblogból. Lemondtam arról, hogy valaha is újságíró lesz, észrevettem viszont, hogy miközben keresi önmagát a nyíregyházi diákkocsmák fel-felparázsló vitáiban, lélektani hitelességgel ábrázolja a huszonévesek társas magányát. A budapesti Műegyetemen elvégezte a mesterkurzust, most egy hivatalban dolgozik, és családot is alapított. Remélem, azért titokban, a sörözés és pelenkázás között irogat még. Hátha kisül belőle valami.
Horváth Bori műfaj nélküli művész. Az a baja, hogy mindenben tehetséges. Megírta, miként alakul az élet Hajdúdorogon, ha leépül az állam, és visszatérünk az árucseréhez. Egyre kevésbé utópisztikus cikkével ifjúsági Pulitzer-díjat nyert, de ahelyett, hogy képezte volna magát az újságírásban, elment Ladányi Andrea nyíregyházi táncjátékába ágylábnak. Rádiós műsorvezető is, amihez kellemes hangot kölcsönöz. Még csak huszonhárom, de volt már olyan barátom, aki negyvenéves korában sem találta meg a saját műfaját.
Földes Noémi budapesti lány, bár éppen Bolognában időzik. Pszichológia szakos egyetemista, több nyelven beszél, és nagyon érdekesen ír. Talán azért, mert örökölte képzőművész anyja ábrázoló- és publicista apja íráskészségét. Ha verselne, már költőnek tekinteném, de a prózában tapasztaltabbnak kell lenni, hogy írónak lássunk valakit. Mégis az a benyomásom, hogy sokoldalú felkészültsége és lélektani érzéke miatt neki van legnagyobb esélye a szépirodalmi kiteljesedésre. Csak el ne szúrja.