Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Miből lesz a plágium?
2012. április 10. 15.34 | zoldi.laszlo
Sokan kérdezik, vajon miért foglalkoztat annyira Schmitt Pál plágium-ügye, hogy többször is visszatértem rá. Külön-külön unalmas lett volna elmagyarázni, hogy idestova negyedszázada gyűjtöm az idézeteket, és a számítógépem merevlemezén lévő négymillió karakterből egészítem ki az oktatói jövedelmemet. Holott amikor belekezdtem, még azt hittem, ha majd nyugdíjas leszek, akkor kis művelődéstörténeti esszékben adom közre, hogy mi volt az első gondolat, hogyan ágazott szét, kik vették a nevükre. Ama mozaik-könyv még nem készült el, de egyetlen példával érzékeltetni próbálom, hogy milyen lesz, ha lesz belőle valami.
A Népszabadság szombati számában érdekes interjú jelent meg Hankiss Elemér szociológussal. Azért mellőzöm a beszélgetés tartalmát, mert idézte Andre Gide-t, aki szerinte ezt mondta: „Nem szeretem azokat, akik azt hiszik, hogy megtalálták az igazságot. Azokat szeretem, akik keresik az igazságot.” Végre megtudtam, hogy ki lehetett az első, aki szájára vette az igazság keresése és megtalálása közti különbséget. Aztán utánanéztem, és kiderült, hogy Gide nem egészen ezt mondta. Hanem azt, hogy „Croyez ceux qui cherchent la vérité, doutez de ceux qui la trouvant.”, vagyis „Szeresd, aki az igazságot keresi, de óvakodj attól, aki már megtalálta.”
Árnyalatnyi, inkább csak hangulatnyi a különbség, de az idézésben legyünk pontosak, mert a számítógép merevlemezén fölfedeztem két gyanús mondatot. Az egyiket Bródy János fejtegette 1995. március 3-án: „Szeresd azokat, akik keresik az igazságot, de ne higgy azoknak, akik azt hirdetik, hogy megtalálták.” Kísértetiesen hasonlít Gide gondolatára, mégse vádolom az Illés-együttes dalszövegíróját plágiummal. Miért ne említette volna a francia író nevét? Az Észak-Magyarország munkatársa azonban, aki interjút készített vele, ennek ellenére neki tulajdonította a figyelemre méltó mondatot. Még érdekesebb Kopiás Sándor megállapítása: „Az igazságot csak keresni jó, megtalálni nem.” A szolnoki tanárember eljátszadozott az alapgondolattal, és a Jászkun Krónika, 1995. április 15-i számában megfogalmazta a magáét.
Van tehát egy Gide-re emlékeztető mondatunk a magyar szállóigék gyűjteményében és egy rá hajazó is. Akkor most hogyan vélekedjünk a plágiumról? Nem föltétlenül az éppen érintett Schmitt Pál mentségére mondom, de mindnyájan mások tollával ékeskedünk. Egyetlen embernek voltak ugyanis eredeti gondolatai: Ádám ősapánknak.