KulturSzalon

Deutsch Tamás ezt mondta egy ma reggeli tévéműsorban: „Az lett kormányzati döntés, amit az emberek meghatároztak.” Jól hangzik, bár a miniszterelnöki megbízott alighanem arra gondolt, amit a harmadik Orbán-kormány eddigi legnagyobb kudarca, a tüntetők által elsöpört netadó-tervezet után nemzeti konzultációnak keresztelt. A levelére néhány százezer válasz érkezett, és az rajzolódott ki belőlük, hogy a világhálót használók szupergyors szolgáltatást igényelnének a mostaninál kevesebb pénzért. Így persze könnyű közös nevezőre kerülni az állampolgárokkal, elvégre a legeldugottabb zsákfaluban lakók is szeretnének olyan technikai lehetőségekre szert tenni, mintha Budapest belvárosában élnének.

 

Idestova negyedszázada tanítok kommunikáció szakos diákokat, és talán nem érdektelen, hogy velük együtt miként éltem át a digitalizáció folyamatát. Kezdetben többnyire pesti és főváros környéki egyetemistákkal találkoztam. Nem kötelezhettem őket arra, hogy szemináriumi dolgozataikat interneten küldjék. Noha kéziratokkal már nem bombáztak, az írásaikat azonban még lemezen nyújtották át. 1997-től sorjáztak a netes dolgozatok, de kötelezővé csak az első Orbán-kormány idején tehettem a továbbítás eme korszerűbb módját. Pokorni Zoltán oktatási miniszterségéből telt arra, hogy campusokat építsen, az egyiket épp a nyíregyházi főiskolán, ahová a kétezres évektől vetett a sors. A fordulat akkor következett be, amikor a könyvtárban 225 számítógép várta a hallgatókat.

 

S mert tanítottam a szombathelyi főiskolán is, észrevettem a különbséget. A nyugat-magyarországi városban technikai bázis híján alacsony maradt a diákok számítástechnikai kultúrája, ám a színvonalas idegen nyelvi oktatás következtében az átlagosnál többen vehették át a diplomájukat. A kelet-magyarországi városban éppen fordítva: neten kérhettem dolgozatokat a leginkább falvakból és kisvárosokból érkezett gólyáktól, akik közül majd’ minden másodiknak meggyűlt a baja államvizsga után, mert nyelvvizsga híján nem vehette át a diplomáját. A legjobb írásokat napi rendszerességgel közöltem egy diákportálon. Igen ám, de a nyári szünetekben azzal szembesültem, hogy a legtöbb szerzővel nem sikerült tartani a kapcsolatot. Otthon, a szüleik lakásában ugyanis nem volt számítógép.

 

Ha a harmadik Orbán-kormány uniós pénzből 2018-ig feloldja ezt az ellentmondást, akkor nem foglalom ugyan imába a nevét, de megbocsátok Deutsch Tamásnak a Twitteren olvasható nyelvi merényletei miatt.