Jelenlegi hely
Miről árulkodik a többes szám?
2012. április 1. 13.58 | zoldi.laszlo
Reggel fél nyolcra ígérték, de csak háromnegyedkor kezdték sugározni a második Schmitt-interjút. Ekkor jelentette be a Vasárnapi Újság című rádióműsor főszerkesztője, Perjés Klára, hogy a felvétel tegnap délután készült.
Az utókor kedvéért rögzítsük, hogy a köztársasági elnök csütörtök este érkezett haza Dél-Koreából. Éjszaka beszélt valakivel, akinek ad a véleményére, és pénteken délután bement a Magyar Televízióba, hogy este nyolckor közölje az ország népével: nem mond le. De nem elégedett meg ezzel. Másnap délután bement a Magyar Rádióba is, és ma reggel ismét kifejtette, hogy nincs oka a visszavonulásra. A rögzített műsorok sajátossága, hogy kivágható belőlük a nem kívánt vagy ügyetlenül fogalmazott részlet. Azon tűnődöm, vajon a tévéinterjúban miért maradt egy árulkodó mondat.
Schmitt Pál szóba hozta a húsz évvel ezelőtt írott kisdoktori disszertáció konzulensét és opponensét, akik nem figyelmeztették, hogy elfelejtette kitenni az idézőjeleket, majd ez ütötte meg a fülemet: „Olyan dolgozatot csináltunk…” Zavar a többes számú állítmány. Lehet, hogy a köztársasági elnök kikotyogott valamit a disszertáció keletkezéséről? Tételezzük fel, hogy legmagasabb rangú sportdiplomatánk a kilencvenes évek elején szeretett volna előbbre jutni a nemzetközi olimpiai mozgalomban. Jól jött volna neki egy doktori cím. S mert a magyar kisdoktori disszertáció nem létezett a nyugat-európai tudományos életben, a Lajtától nyugatra senkinek sem jutott volna eszébe, hogy a neve előtti Dr. korántsem a magasabb szintű PhD-t jelenti.
Vajon valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy a hazai sportéletben néhány ember esetleg eljátszott a gondolattal: itt van ez a Pali, nem kéne neki összedobni egy kisdoktorit? Az igazságot másoknál könnyebben deríthetném ki, mindössze föl kellene hívnom Schmitt Pál hajdani témavezetőjét. Négy évtizede ismerem, együtt voltunk pályakezdő értelmiségiek a mátyásföldi lakótelepen, sok kéziratát szerkesztettem az ÉS-ben, és az ország legjobb sporttörténészének tartom. Amióta azonban kirobbant a plágium-botrány, nem merek kapcsolatba lépni vele, Ha leülnénk beszélgetni, bizonyára elmesélné a kisdoktori hiteles történetét. Én pedig újságíróként köteles volnék közreadni, és ezzel elveszítenék egy barátot.
Kedves Pali bátyám, mélyen tisztelt köztársasági elnök úr! Miért hoztál, miért hozott ilyen hülye helyzetbe?
