KulturSzalon

 

Két közgazdász - Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Intézet ügyvezetője és Oblath Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa - hófehér betűkkel írta tele a kék mezőt. Egyikük tíz, másikuk kilenc sorban fejtette ki álláspontját az Orbán-kormány IMF-ellenes hadjáratáról. Meg sem kísértette őket az a gondolat, hogy egy reklámszövegnek nem hosszúnak és unalmasnak, hanem tömörnek és közérthetőnek kéne lennie. Két író - Bächer Iván és Gerlóczy Márton - ösztönösen megérezte, hogy itt rövidre kellene fogni. Csakhogy az idősebbik kizárólag fogalmakkal operált („Pálinkanyerő automatát a népnek!”), bár elismerem, hogy a mondata szellemes. A fiatalabbik üzenetében akad ugyan cselekvésre ösztönző igei állítmány, mindazonáltal belebonyolódott egy számokkal zsúfolt mondatba („A hatvannyolcasok átlagéletkorát vigyük le minimum 44, de maximum 30 évre!”). Kommunikációs szempontból ők sem bizonyultak felkészültnek, holott nekik azért tisztában kéne lenniük az olvasókra ható elemekkel.

 

Telitalálat viszont a maradék kettő. A politológus Kéri László ezt találta ki: „A reklámcég kormányoz, a kormány reklámoz”. A mondat hibátlan. Ellentmondásra épül, ezáltal szállóige-gyanús, ráadásul mindkét részében van igei állítmány. Az igazi meglepetés mégis Bokros Lajos. A volt pénzügyminiszter közgazdász létére is tisztában van a reklámszöveg mibenlétével, mert ezt írta a Nemzetközi valutaalap árnyékával szemben hadonászó kormány üzenőfüzetébe: „Ne harcoljunk magunk ellen!”

 

Ha én volnék az egyesített ellenzék, fölkérném Hegedűs Miklóst és Oblath Gábort, hogy dolgozzanak be a választási program gazdasági részébe, a nyilvánosságnak szánt üzenetek megfogalmazásától azonban távol tartanám őket. Eltűnődnék azon, vajon Bächer Ivánnak és Gerlóczy Mártonnak helye van-e a kampánystábban. Bokros Lajosnak és Kéri Lászlónak pedig a háttér-munkában és a reklám-hadjáratban is szerepet szánnék.