Jelenlegi hely
Mitől kérdő a mondat?
Az egyik olvasó figyelmeztetett, hogy a tegnapi jegyzet végére elfelejtettem kitenni a kérdőjelet. Be kell vallanom, hogy az öregkori memóriazavarnál rosszabb a helyzet: tanácstalanságomban mellőztem az írásjelet. A cím így jelent meg: ’Tessék mondani, hol lehet gyakorolni az újságírást’
Az összetett mondat, ugye, két tagból áll, és a második kétségkívül kérdő mondat. Igen ám, de az elsőben felszólítás rejlik. Márpedig én még azt tanultam a kecskeméti Rákóczi Ferenc Általános Iskolában Radnai Antalnétól, hogy ha az összetett mondat felszólító módban indul, akkor a kérdő tagmondat ellenére felkiáltójelet kell tenni a végére. Tegnap viszont zavarba jöttem. Ha csakugyan azt csinálom, amire a felső tagozatos osztályfőnököm tanított, a cím kevésbé nyomatékosítja, hogy a kommunikáció szakos tanítványaim mit szoktak kérdezni. Ha pedig kiteszem a kérdőjelet, akkor megcsúfolom az anyanyelvemet. Végül is a harmadik megoldást választottam, a címekben amúgy is hajlamosak vagyunk mellőzni a mondatvégi írásjelet. Ettől persze a kérdés még kérdés marad.
Ahogy látom, azért érdemes a jelenséggel foglalkozni, mert mások is tanácstalanok. E hónapból csupán tizenegy nap telt el, és a példákat tartalmazó fájlban máris négy mondat halmozódott fel. Iványi Gábor lelkész így fogalmaz: „Kiszámíthatatlan, mit hoz a jövő?” (Népszava, március 6.) Itt bizony pontot kellett volna a végére tenni, mert a szociális munkában jeleskedő pap megállapít valamit. Pungor András újságíró kifejti: „Lássuk, ki volt korábban a fantasyregény-író, mítoszkutató Bácsfi Diana?” (168 Óra, március 8.) A cikkíró felszólít bennünket valamire, ezért felkiáltójelet tettem volna a mondat végére. Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió vezérigazgatója erről tűnődik: „Kérdésként szokott felmerülni, hogy miben különbözünk akkor a közszolgálati rádiótól?” (Magyar Nemzet, március 10.) Sajnos a gondolatmenet kijelentésként indul, a végén tehát a pont lett volna indokolt. Ripp Zoltán történész pedig imígyen morfondírozik: „Így azután nem is magától értetődő, vajon mi az interjú veleje?” (Vasárnapi Hírek, március 11.) Megint csak azzal a fránya kijelentő móddal van baj.
Hozzám hasonlóan az említettek írással bíbelődő értelmiségiek. Nekik (nekünk) kellene példát mutatni azoknak, akik kevésbé tudatosan fogalmazzák meg a kérdéseiket, amelyek után nem mindig kell kérdőjelet biggyeszteni.