Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Mitől országos a Magyar Hírlap és a Népszava?
2012. május 30. 12.26 | zoldi.laszlo
Horvát János az a televíziós, aki ismeri a vidéki műhelyeket is. Az újságíró szakmában szokatlan tulajdonságát ezúttal a helyi televíziók nagykanizsai konferenciáján csillogtatta, ebből az alkalomból készített vele interjút a Zalai Hírlap. A mai számban megszívlelendő dolgokat mondott szűkebb érdeklődési köréről, majd szóba hozta a nyomtatott sajtót is: „Mitől országos napilap a tízezres példányszámú Magyar Hírlap vagy a Népszava, amikor vannak vidéki lapok, melyeket többen olvasnak?”
A kérdés bennem is megfogalmazódott, és van rá válaszom. Attól országosak, hogy országszerte terjesztik őket. A megyei napilapok pedig attól nem országosak, hogy szinte kizárólag az adott megye határain belül terjesztik őket. Ilyen egyszerű - volna. Mégis indokolt a kérdés, mert a két országos újság alig jut túl Budapesten. Akadnak olyan megyék, ahol csak a székhelyen kaphatók, és ebben nemcsak az ügyetlen terjesztés játszik közre, hanem az érdeklődés hiánya is. Másrészt a megyei lapok annak révén terjeszkednek túl a megye határain, hogy digitális változatuk bárhová eljuthat.
Annyiban pontosítanám a kérdező adatait, hogy a Magyar Hírlapból naponta körülbelül tízezer példány fogy el, a Népszavából azonban csaknem kétszer több, noha ez a 18-19 ezer példány is kevés ahhoz, hogy eltartson egy szerkesztőséget. „Természetesen” mindkét újság veszteséges; a Magyar Hírlapot egy milliárdos (Széles Gábor) politikai ambíciói tartják életben, a Népszavát pedig nem tudom, hogy micsoda. Talán az MSZP, ha még van pénze arra, hogy a becslések szerint évi 300 millió forintnyi veszteséget pótolja. (A Magyar Hírlapé elérheti a félmilliárdot is.)
Abban is megkülönböztetném a két újságot, hogy a Magyar Hírlap legújabb kori története szakmailag sikeresnek mondható. A kétezres évek közepén tulajdonost és irányt váltott: liberálisból jobboldali lett, Orbán Viktortól mint igazodási ponttól jobbra helyezkedik el, és nemcsak a munkatársi gárdáját cserélte ki, hanem az olvasótáborát is. Ehhez idő kellett, és ha Széles Gábor türelméből meg pénztárcájából telik, akkor a szélsőjobboldali eszmék terjedésével a példányszám növekedése is várható. A Népszava nehezebb helyzetben van. A szociálliberális kormányzat idején „elfelejtették” felkészíteni a piaci létre, anyagi forrásai kimerülőben, törzsolvasói kihalóban, a munkatársai pedig szűkölködnek. Kész csoda, hogy még létezik.