Jelenlegi hely
Morzsolódjunk, vagy nyelveljünk?
Kósa Lajos a nagyobbik kormánypárt egyik mértékadó politikusa. Ügyvezető alelnökként a Fidesz apparátusát irányítja, közben pedig magyarázza a hatalmat gyakorlók bizonyítványát. Nemrégiben Érden járt, és ezt találta mondani: „Az egyetemisták majdnem fele nem fejezi be a tanulmányait.” Állításának személyes jelleget kölcsönöz, hogy ő sem fejezte be a Marx Károlyról elnevezett közgazdasági egyetemet, és közéleti teendői azóta is akadályozzák abban, hogy diplomát szerezzen. Ilyen értelemben a rendszerváltás egyik áldozatának is tekinthető. Politikus társaihoz képest mégis visszafogottan fogalmazott, mások ugyanis elmerészkedtek az ötven, sőt hatvan százalékig is. Vajon honnan származnak a hamis számok? Ha csak a lemorzsolódókat nézzük, az egyetemeken tizenöt százalék körül van a számuk, a főiskolákon valamivel magasabb. Ha százból tizenvalahány mihaszna diák nem fejezi be a tanulmányait, akkor kétségtelen, hogy a mi adónkból morzsolódnak le, ez azonban mégse ’majdnem a fele’, ötven-hatvan százalék pedig végképp nem. Inkább azokra gondolhatott a Fidesz-politikus, akik letették ugyan minden szakmai vizsgájukat, de az államvizsgáig már nem jutottak el, mert hiányzott hozzá a nyelvvizsgájuk. Ők azok, akik az évzáró ünnepségen az izzadság ellen fehér kesztyűt húzó dékántól vagy rektortól csak az abszolutóriumot veszik át, amely igazolja, hogy már elvégezték a tanulmányaikat, de a diplomájukat még nem vehetik kézhez. Arányuk magasabb, mint a lemorzsolódóké, az egyetemeken harminc, a főiskolákon negyven százalék körüli. Egy manipulációra hajlamos politikus fejében ebből a két számsorból állhat össze az elborzasztó ’majdnem a fele’. Csakhogy Kósa Lajos akaratlanul is leleplezi a kormányzati kommunikáció egyik ellentmondását. Ha a főiskolások és egyetemisták jelentékeny része nem képes idegen nyelvből levizsgázni, akkor ez azt jelenti, hogy kevésbé hajlamosak külföldre távozni. Nem beszélik a fogadó ország nyelvét, és sokkal kisebb esélyük van az elhelyezkedésre, vagy olyan munkát kapnak, amihez elég a mutogatás. A kormány azokat a diákokat akarja tehát röghöz kötni, akik már a középiskolából nyelvvizsgával érkeznek a főiskolára vagy az egyetemre, netán a felsőoktatásban tanulnak meg más nyelven beszélni. Ebből vonható le az oktatáspolitikai következtetés, hogy nyelvi okból minél kevesebben fejezik be a tanulmányaikat, annál többen maradnak itthon.