Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Most én beszélek
2012. december 22. 14.01 | zoldi.laszlo
Az a jó ebben a rovatban, hogy bevallhatom a bizonytalanságomat. Mint mindenkinek, nekem is menet közben formálódik a véleményem, ráadásul úgy, hogy ki-kiderül: az olvasók számára sem ellenszenves, ha nem vágom magam a tévedhetetlenség pózába. Tegnap este például azért néztem meg a Csatt! című, viszonylag új vitaműsort az ATV-ben, hogy ellenőrizhessem, vajon a minap nem értékeltem-e túl a magántelevízió ökumenikus jellegét.
Rónai Egon vállalkozása még harmatos, az viszont már most is kirajzolódik belőle, hogy a műsorvezető ugyanazzal a technikával dolgozik, mint Bánó András A tét-ben. Összeereszti a két politikai szekértáborból érkezett vendégeket, hátha kisül a csattanásból valami. Az értékítélet megfogalmazását mégis el kell halasztanom, mert feltűnt egy mozzanat, amely elterelte a figyelmemet. A beszélgetés egyik résztvevőjét, Pindroch Tamást hajdan tanítottam az egri főiskolán, az évfolyam legígéretesebb hallgatója volt. Azóta eltelt vagy tíz év, és lám, egy országos napilap főmunkatársa. Bejáratos a parlamentbe, gyakorta készít interjút vezető politikusokkal, karriert csinált tehát.
Ebben a műsorban is előnyére vált, hogy a vitatémákban nem bizonyult tájékozatlanabbnak, mint a két politológus. Az érvelés mélységében, az összefüggések kibontásában azonban elmaradt tőlük. Ez szakmánk egyik ellentmondása. Sok mindenhez kell konyítanunk, de nem árt, ha értünk is valamihez. Tegnap este az újságíró udvariatlansággal pótolta az érvek árnyalását. Nem várta meg, hogy vitapartnerei befejezzék mellesleg szűkre fogott mondandójukat, hanem közbevágott. Taktikája azért nem ejtett kétségbe, mert ha unom valakinek a kiselőadását, szintén hajlamos vagyok közbevágni. Mentségemre szóljon, hogy utólag mindig leszidom magam.
Az viszont már viszolygással töltött el, hogy a Magyar Hírlap főmunkatársa kikérte magának, ha valamelyik beszélgetőpartnere megakasztotta a fejtegetésben. Ha közbevágunk, akkor bizony el kell viselnünk, hogy mások is ugyanezt a harcmodort alkalmazzák velünk szemben. Megjegyzésemnek azonban nincs ideológiai éle, az iménti ellentmondás nem föltétlenül világnézeti jellegű. A konzervatív értékrendszerű újságíróhoz hasonló viselkedést vettem észre az ATV-s vitaműsorokba gyakran behívott liberális történésznél, Gerő Andrásnál is. Ő már túl van a hatvanon, aligha változik meg. Hajdani tanítványom még a harmincas évek elején jár. Előbb-utóbb csak megérti, hogy álláspontját kulturáltabban is érvényre juttathatja.