KulturSzalon

 

Az eredeti szám 1940-ből való, Tampa Red énekli reszelős hangon. Nem tettem föl a Facebook üzenőfalára, mert nekem se tetszik. 1952-ben viszont a szövegét átírta a szintén fekete Elmore James. Immár kicsengett belőle az elhagyott férfi fájdalma, aki véletlenül összefut a volt szerelmével, és észreveszi annak szeme alatt a „monoklit”, az új élettárs keze nyomát. Innen származik a refrén: ha rosszul mennek a dolgaid, akkor az nekem is fáj. Egyre több énekes tűzte a műsorára, de csupán feketék, valószínűleg azért csak ők, mert Zsuzsi lányom szerint, aki nemcsak angolul, hanem amerikaiul is megtanult, a szöveg tele van déli, gyapotföldi szlenggel. Erre jött Eric Clapton, aki átélhetővé varázsolta a szöveget az angolul tudó fehérek számára, és a dallamot is koncert-fogyasztásra hangszerelte (magának pedig kitalált egy zseniális gitár-szólót).

 

Négy évtized alatt tehát a Nekem is fáj az egyik legmenőbb blues-szám lett. Az a benyomásom, hogy az igazi áttörést mégis Angela Strehli jelentette, aki a nők számára is élvezhetővé tette. Nála a régi barátnő, a volt feleség érzékeli, hogy az új élettárs terrorizálja az ő hajdani paliját, ha nem is fizikailag, hanem „csak” mentálisan. Érthetőségi okból kihagyja a harmadik strófát, a végén pedig nyomatékosan megismétli az elsőt, és addig farigcsálja a prozódiailag korántsem tökéletes szöveget, amíg kiénekelhetővé nem teszi.

 

A férfiak még úgy adták elő a lassú és gyönyörű bluest, hogy beleélték magukat a hajdani barátnővel-feleséggel együtt érző hím helyzetébe (bizonyára nem esett nehezükre). A texasi énekesnő elmeséli inkább a történetet, amelynek férfi a kárvallottja. A második strófa után végiggesztikulálja (értelmezi) a gitáros csakugyan remek szólóját, majd közeledvén a mikrofonhoz, kecsesen visszaint a zenekar tagjának, megköszönve neki, hogy egy húron pendült vele. Felzúg a taps, noha hátra van még vagy negyven másodperc a számból. A vegyes közönségnek, feketéknek és fehéreknek, férfiaknak és nőknek fülhallomást tetszik, hogy közérthető előadásban van részük, ráadásul nem kellett magukra ismerni.