Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A Neo fejfájára
2012. június 8. 11.39 | zoldi.laszlo
Sokáig nem tudtam megkülönböztetni a két rádiót. Ez is, az is slágerzenét sugárzott, sok süket dumával. Aztán rájöttem, hogy a Neo az MSZP magánvállalkozása, a Class pedig a Fideszé. A baloldali párt az ’új’ szóhoz kapcsolódott a hallgatók tudatában, a jobboldali a ’klasszikus’-hoz. Ezzel eldőlt egy hároméves vita.
2009-ben még azon tűnődtünk, hogy miért mutyizott a vezető kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt. Azok közé tartoztam, akik szerint az MSZP és a Fidesz nem azért állapodott meg, mert a Sláger és a Danubius bejáratott frekvenciáján politikai műsorokkal akarta traktálni a hallgatókat. Ez öngyilkos vállalkozás lett volna, elvégre a legtöbb médiafogyasztó a konyhában, a volán mögött vagy az egyhangú munka közepette nem föltétlenül kampánymondatokra áhítozik, inkább dallamos zenére és kacagtató poénokra.
Azt feltételeztem, hogy a két párt arra a reklámbevételre számít, amelyet a kereskedelmi rádiókon keresztül használhat föl a közeledő választási kampányban. Értékrendszerét legföljebb a hírblokkokban érzékelteti, ezt sem feltűnő módon. Ma már a tervezett bevételről is lehet fogalmunk. A hazai médiarendszerből kiszorított rádiók külföldi tulajdonosai az elmaradt haszonért tízmilliárd forintra perlik a magyar médiahatóságot. Félő, hogy jogutódjának és a mögötte álló államnak előbb-utóbb le kell perkálnia az irdatlan összeget. Aligha ígérkezik jó üzletnek a két párt színfalak mögötti megegyezése.
A Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság bejelentette: akkor nem veszi el a Neo frekvenciáját, ha az végre törleszteni kezdi a hétszázmilliós adósságát, ennek fejében hajlandó viszont eltekinteni a negyvenmilliós kamattól. A „tehermentesítő” médiavállalkozás tehát befuccsolt. Utánanéztem a részleteknek, és kiderült, hogy már az első évben 714 millió forintnyi, adózás utáni veszteséget hozott össze, és tavaly csaknem ugyanennyi tőkéjét kellett pótolnia valahonnan. Úgy rémlik, a Neo kínlódik ezekkel a hétszázmilliókkal, mi pedig törhetjük a kobakunkat, vajon mennyire volt átgondolt az MSZP médiapolitikája.
Nem vonom kétségbe, hogy a 2010-es választási kampányban jól jött a reklámpénz. A csőddel fenyegető fejlemények tükrében mégis levonható az a szakmai és erkölcsi tanulság, hogy hosszabb távon nem éri meg a mutyizás.