Jelenlegi hely
Ki lesz a bűnbak?
2012. december 12. 13.42 | zoldi.laszlo
Az ellenzéki sajtó üti a vasat Semjén Zsolt plágium-ügyében, a kormánypárti sajtó pedig védeni próbálja a valószínűleg másoláson kapott miniszterelnök-helyettest. Azt hittem, hogy páholyból nézhetem a kommunikációs csatát, és ha alkalom adódik, levonom majd a szakmai tanulságokat. Most azonban történt valami, ami kilódított a szemlélődő pozíciójából.
A kormányoldalon többen is szóba hozták, hogy azért nem lehet plágiummal vádolni Semjén Zsoltot, mert szociológiai szakdolgozata több mint egy évvel korábban jelent meg, mint konzulens tanára hasonló témájú, ráadásul tizenvalahány oldalon azonos szövegű tanulmánya. Elismerték tehát a szellemi lopás tényét, de azt sejtetik, hogy az oktató tulajdonította el a diák gondolatait. Ez az a pillanat, amikor felhorgad bennem a konzulens. Huszonegy tanév alatt több százszor voltam diplomamunkák témavezetője, és tapasztalatból tudom, hogy életszerűtlen a miniszterelnök-helyettest ilyeténképpen védelmezők álláspontja.
Tizenöt könyvem jelent meg, és volt olyan, amelyhez húsz évig gyűjtöttem az anyagot. Van olyan tanulmánytémám, kettő is, amelyhez több vázlatot készítettem, de még nem publikáltam. És bizony megtörtént, nem is egyszer, hogy konzulensként a készülő tanulmány vázlatot elküldtem a holtponton rekedt diáknak, olvassa el, és hasznosítsa a benne foglaltakat, hátha tovább lendülhet. Eddig nem kértem, hogy a kéziratos dolgozatot tüntesse föl az irodalomjegyzékben, és nem is estem kétségbe, ha olykor a kész diplomamunkában idézőjel nélkül találkoztam a gondolataimmal. Úgy véltem, hogy ennyit igazán megtehetek, elviselhetek a gondjaimra bízott diákért.
Most viszont, hogy javában zajlik a Semjén Zsolt konzulensét befeketítő hadjárat, elborzaszt, ha belegondolok, hogy valamelyik tanítványomból politikus lesz, esetleg még a miniszterelnök-helyettességig is fölviheti Isten a dolgát. Egy újságíró érdekes párhuzamokat talál a diplomamunkája és az én kétségkívül később megjelent tanulmányom között, majd a politikai harc hevében hajdani tanítványom párttársai plágiummal vádolnak. Nekik semmi sem drága, nekem pedig csak egy becsületem van. Kezdem együttérzéssel figyelni az ELTE szociológia-oktatóját, akiről azt írják az őt közelebbről ismerők, hogy tisztességes ember, és konzervatív szellemiségű. Úgy rémlik, hogy a konzervatív oldalon, ahol éppen kiszolgáltatják a nyilvánosságnak, már az értékrendszere sem számít.
