Jelenlegi hely
A fele sem igaz
2012. december 19. 13.20 | zoldi.laszlo
Néhány órával a Csöndes negyedóra előtt még nem tudhatom, vajon hányan csatlakoznak az országos diáksztrájkhoz. Mindazonáltal a középiskolások, főiskolások és egyetemisták megmozdulásai mögött rejlik egy mozzanat, amelyből kisejlik, hogy a nyilvánosság előtt egyenlőtlen harc zajlik a kormány és a diákok között.
A kormánypárti publicisták szinte varázsütésre fejtették ki, hogy azért van szükség a felsőoktatás átszervezésére, mert a hallgatók 47 százaléka nem végzi el a főiskolát vagy az egyetemet. Vagyis minden második lemorzsolódik. A világhálón kering viszont egy válaszcikk, amely jóval kisebb nyilvánosságot kapott. A személyében is támadott debreceni diákvezető nem szolgál ugyan országos adatokkal, de a helyi számok révén meggyőzően cáfolja ama 47 százalékot. Több évre visszamenőleg kimutatja, hogy egyetemén 15 százaléknál több sosem morzsolódott le, számuk legutóbb a tíz százalékot sem haladta meg. Az is sok, persze, ha minden tizedik hallgató kimarad, ám az arány elviselhető. De vajon miként is jött ki a kormányzati szám? Bár manipulációnak rémlik, bizonyára van valami alapja.
Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a 47 százalék valós, csak éppen azt jelzi, hogy a végzősök közül hányan nem vették át a diplomájukat. Helyette az úgynevezett abszolutóriumot vették át. Elvégezték tehát a főiskolát vagy az egyetemet, de a kötelező nyelvvizsga híján egyelőre nem kapják kézhez a diplomájukat. Ez is a felsőoktatás súlyos ellentmondása, amelyet azonban állami szinten inkább megoldani kellene, mintsem kijátszani a lázadó diákok ellen. Hadd említsek egy példát, amely azt sugallja, hogy árnyaltan kéne látni (és láttatni) a kínos összefüggést.
Fél évtizedig párhuzamosan tanítottam az ország két szélén, a szombathelyi és a nyíregyházi főiskolán. Azt vettem észre, hogy a nyugati határ közelében sikerült megoldani az idegen nyelvek oktatását, aminek következtében többen vehették át a diplomájukat. Nem sikerült viszont megoldani a számítástechnikai képzést, amely épp olyan fontos lett volna a végzés utáni munkában. Csakhogy a digitális kultúra fogyatékosságait nem szankcionálja az állam (csupán a munkaerőpiac bünteti). Az ország keleti szélén úgy alakultak a körülmények, hogy a nyíregyházi diákok digitális felkészültsége az átlagosnál feltűnően jobb, idegen nyelvtudása pedig az átlagosnál rosszabb.
Milyen jó lett volna összegyúrni a két felsőoktatási intézmény személyi és technikai adottságait. Igazán kár, hogy félezer kilométernyi távolságban vannak egymástól.
