KulturSzalon

A Nemzeti Táncszínházban Gergye Krisztián Társulata és a Közép-Európa Táncszínház közös produkciója

DANSE MACABRE, haláltánc-koreográfia

 

Gergye Krisztián Danse Macabre című koreográfiáját január 30-án láthatják a Nemzeti Táncszínházban, amely a Közép-Európa Táncszínházzal közös produkciója. Az előadás 2009 tavaszán a MU Terminál számára készült. Gergye Krisztián 2007-ben, a kilencvenkilencperc című kortárs triptichonjával járt legutóbb Nemzeti Táncszínházban.

 

„Gergye Krisztián társulatával keresztül-kasul járt már Európában, és fesztiválokon díjak sokaságát söpörte be. Művészegyénisége egyedülálló a magyar prérin. Két éven át Jávában sajátította el az ottani népi tánc mozgásvilágát, az ősi kultúra szemléletét, ami máig meghatározza látásmódját. Márciusban még a Lille3000-Europe XXL fesztiválon vendégszerepelt Gergye, társulatával, azóta megfordult az ausztriai Burgenländische Tanztage rendezvényén, hogy most Danse Macabre című, új produkciójával rukkoljon elő.

 

A művész, aki éveken át hű maradt a hagyományos jávai tánchoz, az elmúlt években önnön magán átszűrve a keleti tradíciókat, hasonlíthatatlan, saját táncnyelvet alakított ki. Gondolkodásmódján, stílusán érezni tehát a keleti hátteret, melynek ősi rétegeihez ásott le. A törzsi kultúrák nyelve a rituálé volt, az érzelmek, s a létélmény legősibb kifejezőeszköze meg maga a tánc. Gergye legújabb előadásában is érvényre jut ez a fajta tömörség, puritanizmus. A sallangtalanság, a testi kifejezőerő céltudatos uralása, a szuggesztív megjelenítő erő. A Danse Macabre pedig a középkor óta kedvelt műforma, Gergye kompozíciójának mélyén ott érezni az ősi áldozati szertartás tragikumát éppúgy, mint a jelenkori párkapcsolatok drámáját.

 

(…) A rang, a vagyon, a szépség, az ifjúság, a szerelem mulandóságát a táncprodukció drámai jelenetsorokba sűríti: inkább filozofikus hitellel, semmint konkrét utalásokkal, balladás időkezeléssel. Gergye ugyanakkor képzőművészeti látványként kezeli a játékteret, a táncosok csaknem kaleidoszkópszerűen alakítják át percenként a színpadi látomást, nem egy intenzív mozgáskompozíció emlékezetünkbe vésődik.”. (Metz Katalin: Zsigeri haláltáncballada, Magyar Hírlap)

„Nyitóképében az öt táncos a háttér szűkített, izgalmas fényekkel meglőtt kivágatába vonul. Az egymástól egyenlő távolságra, szinte sormintaként megtorpanók (két, kaszás férfialak és három nő) mintha valami ódon órajáték – mondjuk, a prágai Orloj - kiterített, kihajtogatott körmenetét adnák. Gépiesen merev mozdulataik egyszerre baljósak és groteszkek. A Lisztre, Schnittkére és Saint-Saëns-ra komponált játék a középkori metszetek nyavalyatörős, „tánckóros” megszállottjait, a csontrázó rémpofákat, riasztó, rettegett korok űzött, nyeklő-nyakló tagokkal magukat halálba táncolt szerencsétlenjeit idézi.

 

A komótosan forgatott kaszák a pusztítás és teremtés allegóriái: pengéjük-markolatuk fallikus szimbólum vagy szarv, száruk tengely, az időt, sorsot forgató-tartó szarufa. Lassúval és gyorssal, meditatív és ördögi tempójú szilánkok váltakoztatásával tartja mozgásban, kényes egyensúlyban masinériáját a koreográfus” Halász Tamás: Volt benne anyag (revizoronline.hu)

 

„A Danse Makabre, amit Gergye Krisztián készített a MU Terminálosoknak - név szerint Frigy Ádámnak, Mádi Lászlónak, Hoffmann Adriennek, Horváth Adriennek, Dorota Łęckának - végső soron talán egy korábbi darabja, a Melankólia folytatásának, kistestvérének is tekinthető. Nem csupán az egyező halál-tematika, hanem a zeneválasztás (Alfred Schnittke, Liszt Ferenc, Saint-Saens) sajátosságai, a lelassított tempó, a felvállalt szertartásosság, a kitartott pózok, kimerevített gesztusok miatt is. A táncosok ismét egyfajta báb-szerű szerepben vannak, alakjuk leginkább ikonikus jelekre (például tarot-figurákra vagy középkori sírokon talált képekre) hasonlít. (Tóth Ágnes Veronika: Fekete-fehér, kultura.hu)

 

„… a táncosok által kifejezett érzelmek és hangulatok széles skálán mozognak a drámaitól kezdve a pajzánon keresztül a groteszkig. Látunk halált és feltámadást, a táncosok egyszer megzabolázhatatlan ösztönlények, máskor reszkető testű, törékeny alakok. Sokféleképp használja fel az előadás a két kaszát is. Ahogy hatalmas köröket írnak le vele, forgatják őket, míg körülöttük a táncosok a földre zuhannak, bevillan az agyamba az „arat a halál", illetve a „halál malma" kifejezések. A baljós hangulatot pedig tovább növelik a kaszás alakok plafonig nyúló árnyékai a falakon. Máskor a szerszám, frivol értelemben is szerszámmá válik, hiszen a kasza felfelé kunkorodó fogóját a két fiú saját ágyékához illeszti.” (Maul Ágnes: A zaj meg a kasza, Ellenfény)

 

Gergye Krisztián rendező, koreográfus, kortárs táncos, színész. 2001 óta készít önálló koreográfiákat, eleinte projekt-jelleggel, később állandó alkotótársakkal, és saját társulata tagjaival (Gergye Krisztián Társulata). 1999 óta Ágens kortárs operaénekesnő állandó alkotótársa. 1999-2002-ig táncosként szoros együttműködés fűzte Csabai Attila KompMánia nevű együtteséhez, majd 2002-2004-ig a Frenák Pál Társulathoz.