KulturSzalon

 

Lenéznél néha rám, feltekintéses szédülés,
jégszívem nehéz, nem érek fel időm kevés.
Széttárul fesztáváldásra síráldomásnyomás, 
látomás a más, madártávlati a léttávvarázs. 
Örökkévalóság-virágporfelhőjében hitnedű,
szeress, élve félts, kincsem ez ilyen egyszerű. 
Én így repülnék hozzád hű lélekszabadsággal,
öleljél önmagadba szent-igaz, istenhozzáddal.

 

 

Leszállóéjsötétre vakon szeretve légy te fény,
lehullócsillagpor, egybevillanásnyi sorserény.
Ne félj szívzengő végzetvalód itt közös életdián,
ajkadra lehelve, utolsó lélekcsóközön s iróniám.
Art szeretve mélyrehatóan beléd, sose ártottam, 
érezz, tintavéresen, tollam magamba mártottam.
Sorok között neked vagyok hű lélekszabadsággal,
öleljél magadba most, szent-igaz, istenhozzáddal.

 

Vezendi László