Jelenlegi hely
Milyen nap ez az éjszaka?
2014. február 20. 10.42 | zoldi.laszlo
Tegnap újra élveztem egy filmet. Pedig akadt olyan év, hogy háromszázat láttam. Csömört is kaptam tőlük. Éppen kerestem egy interjút, amidőn szörfölés közben felbukkant a kéklő tenger, selymes homokkal a partján, mögöttük vöröses sziklákkal. Annyira valószínűtlennek hatott az öböl, hogy a képernyőnél ragadtam, amelyen lassacskán kibontakozott a történet. Ma pótolhatom az elmaradt munkát, bár nem sajnálom a filmre fordított időt.
A magyar címe Algériai napok, Jobban tetszik az eredeti, úgy fordítanám le, hogy Milyen nap ez az éjszaka? Belátom persze, hogy elkelt a témáról tájékoztató jelző, a két szerző ugyanis algériai. Az írónőről, Yasmina Khadráról kiderült, hogy férfi. Az algériai hadsereg tisztjeként novellákat írt, amelyeket a felesége nevén közölt, majd amikor íróságra adta a fejét, már nem változtatott a bevált márkán. Regényéből Alexandre Arcady (mellesleg Algériából kitelepített francia zsidó) forgatott hangulatos filmet. Az arab-zsidó koprodukció három évtizedet mesél el egy tengerparti kisváros életéből.
A belvárosban franciául beszélnek a francia, arab, spanyol nemzetiségű és még tarkább vallási hátterű polgárok, a környékbeli falvakból bejárnak dolgozni a kizárólag arab szolgák. Az életre készülő fiatalok pedig ugratásokkal múlatják az időt, ám a verőfényes tengerparti hangulatba be-bekúsznak az egymás iránti, egyelőre inkább csak játékos ellenérzések. Az ötvenes évek végére azonban a kisvárosi társadalom készen áll az arab függetlenségi harc befogadására, a franciák és a velük kollaboráló egyebek kiseprűzésére. Mindezt ráérősen mesélve, kifogástalan színészvezetéssel adatja elő a rendező, két szép és tehetséges főszereplő, a marokkói-francia, eredetileg párizsi férfimodell Fuad Ait Aattou meg az osztrák-francia Nora Amezeder közreműködésével.
Miközben kirajzolódott a gyarmati világ, egy el nem készült magyar filmre gondoltam. 1920 óta néhány hullámban milliónál többen települtek jelenlegi határaink közé, köztük a szüleim is, és még nem készült film a maguk mögött hagyott városokról-falvakról, templomokról-temetőkről, hegyekről-völgyekről, növényekről-állatokról, a különböző nyelvű, kultúrájú és vallású emberek tragédiába torkolló együttéléséről. Mi még nem dolgoztuk föl a kitelepítés-betelepülés gyötrelmeit. A franciák viszont 13 millió eurót, ha jól számolom, a tegnapi 312-es árfolyamon több mint négymilliárd forintot költöttek algériai múltjukra - egy szép és hangulatos filmre.
