KulturSzalon

Reggel a zuhanyfülkében egy villamosszéket találok, benne egy riadt tekintetű halálraítélt csücsül, és fogadkozik nekem, hogy nem ő követte el a gyilkosságot. Megkérem, húzódjon arrébb kicsit, mert le akarok zuhanyozni. De nem tud, mivel szorosan a székhez szíjazták.

 

 

Viszont ha kiszabadítom, ezer örömmel elhúz innét a fenébe – ígéri.

 

De nem vagyok biztos az ártatlanságában, ezért úgy döntök, ma inkább a fürdőkádat használom. Odafordulok hát, de egy asszonyt találok benne kuporogni – arcát fekete fátyol takarja, idegesen kopogtatja körmeit a porcelánon.
– Az első sorból akarom látni, ahogy megdöglik! – bömböl. Mennyit szenvedhetett már így is szegény. Én pedig majdnem rányitottam a forróvizet.

 

Nem tussoltam. Füstölt hús szagom van.