KulturSzalon

 

Homokba írom, vagy szélbe suttogom,
itt a sivatagban mindegy is talán...
Itt úgyis úttalan úton vándorol
s messzi viszi szavam a karaván.

 

 

Mit bánom, hogy az utókor hall-e
majd egykor felőlem? Nem számít már,
hogy lelkem nekem, vagy másoknak vall-e,
szavam eltűnik az idők során.

Egyetlen vers az, mit őrzök magamban
csendben, halkan. Ez lenne a lényegem?
Nem fejezhető ki soha szavakban,
egy dal talán, mi majd eltáncol velem.