KulturSzalon

 

 

A budapesti Kézzelfogható Alapítvány szervezésében útjára indult egy vándorkiállítás, mely 2013. májusban a Szépművészeti Múzeumban megrendezésre került tapintható kiállításból született. Nyíregyháza a második állomása ennek az útvonalnak.

 

Az Alapítvány egyik célja az volt e kiállítással, hogy a látogatók tapintás útján különböző anyagból készült, különböző formájú kortárs művészeti alkotásokkal ismerkedjenek meg. Akkor igazán kihívás ezen alkotások felfedezése, ha a látók fedett szemmel és látássérült tárlatvezetőkkel kalandoznak ebben a kiállításban, így a 21. század túlzott vizuális ingereit hátrahagyva más érzékszervekre hagyatkozhatnak.

 

Minden ízében integrált ez a kiállítás.

 

Mert olyan válogatást nyújt, ahol képző- és iparművészek közösen állítanak ki különböző fogyatékossággal élő társaikkal.

Mert minden látogató számára biztosítja a tapintás útján történő megismerést.

Mert látássérültek számára is akadálymentesen élvezhető.

Mert az alkotásokról és alkotókról szóló információ síkírással és Braille-írással is olvasható.

Mert a látássérültek és látók együtt válnak közönséggé.

Mert a látóknak hinniük kell a tapintás erejében, a látássérülteknek pedig olyan türelemmel kell lenniük, amelyet elvárnak a látó környezetüktől. A párbeszéd kialakulása és megtartása elkerülhetetlen. Egymás kezében vannak.”

 

Helen Keller (1880-1968) siket-vak amerikai író, aktivista írta egyik 1899-ben fogalmazott levelében, amikor a Bostonban divatos impresszionista festőművész képeiről tesz említést:

 

 “Itt mindenki a Sargent-féle képekről beszél. Azt mondják, hogy bámulatra méltó arckép-kiállítás. Mennyire szeretném, ha én is láthatnám a szemeimmel. Mennyire tudnék gyönyörködni szépségükben és színükben. No, de örvendek, hogy így sem vagyok megfosztva minden élvezettől. Legalább a barátaim szemével én is látom, ami nekem igazi öröm. Annyira hálás vagyok, hogy tudom élvezni a barátaim által összegyűjtött és kezemre tett (ti. tenyerébe írott) szépségeket.”

 

 Továbbá így írt a múzeumokhoz kapcsolódó tapasztalatairól:

 

 “A múzeumok és műcsarnokok is sok mulatságot és inspiratiót nyújtanak. Sokak furcsának találhatják, hogy kézzel élvezni lehessen a hideg márvány szépségét, kifejezését anélkül, hogy a látást segítségül hívhatnók; s mégis tény, hogy én a nagy szoborművek szépségéből valóságos élvezetet tudok meríteni. Midőn ujjaimat végig viszem a vonalakon és görbületeken, fölfedezem azt a gondolatot és érzelmet, amelyet a művész lehelt belé. Az istenek és hősök arcán éppúgy fölfedezem a gyűlöletet, bátorságot és szeretetet, mint az élő arcon, ha módomban áll megtapintani. A Diana mozdulatán megérzem az erdő szabadságát és kedvességét, s azt a szellemet, amely megszelídíti az oroszlánt és lecsillapítja a legvadabb szenvedélyt is. Az én lelkem gyönyörűséggel telik el a Venus nyugodtságán és bájos hajlásain. A Barré-féle bronzszobrokról ki tudom olvasni a művész titkait.”

 

A Kiállítás látogatható: 2014. november 7 – november 23.

Kedd-vasárnap: 8-16 óra (Hétfő szünnap)

 

 Látássérült tárlatvezetőkkel történő felfedezéshez az alábbi telefonszámon jelentkezhetnek be az egyéni és csoportosan érkező látogatók:

 

Nagy Tünde

a Sz-Sz-B Megyei Vakok- és Gyengénlátók Egyesületének elnöke

+36 30 373 13 80

 

 Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

 

Forrás: josamuzeum.hu