KulturSzalon

Több mint egy éve lakom itt, azóta ismerkedem a környékkel. A közelben nevelkedett Kulcsár István kollégám, akinek emlékiratában olvastam egy érdekes mondatot: „Az állítólagos Radu Lukácsot a fölöttébb félelmetes Máramarosi medve címmel konferálták be a mérkőzések előtt, iskolába menet felidéztük, hogy a cégtábla szerint Lukács Lászlónak hívják, és kárpitos műhelye van az újlipótvárosi Csanády utcában.” Nocsak. Házunkkal szemben rendezkedett be a mozgáskorlátozottak országos szövetsége, és a leírás az ő helyiségükre illik. Valószínűleg ott készített sezlonokat és foteleket a híres erőművész.

 

Annyit tudtam róla, hogy a Czája Cirkusz sztárja volt a két világháború között. Arra viszont a világháló egyik szócikke utalt, hogy ha épp nem volt kéznél az ifjú Alfonzó, aki a múlt század harmincas éveiben szintén pankrátorként kereste a kenyerét, Czája igazgató medvét küldött a porondra. A termetes állat körmeire kesztyűt húztak, a 120 kilós Radu Lukácsnak ezért sikerült két vállra fektetnie. A kiéhezett győztes falatozni kezdett a porond mögött, amikor észrevette, hogy a medve sóvárogva nézi a fazékból kikandikáló szilvásgombócokat. Megosztozott rajtuk a „kollégával”. Ilyen és ehhez hasonló történetekkel állítottam be Fuchs úrhoz, a szemközti házsor egyik pinceműhelyében dolgozó faesztergályoshoz. Hetvenöt éve él itt, hátha hallott valamit az erőművészről.

 

„Csakugyan a híres díjbirkózóé volt a sarki kárpitos üzlet?” Csodálkozva kérdezett vissza: „Miért lett volna az övé? A Spitz bácsié volt. Lukács László faműves itt esztergált.” És a kályha melleti falra mutatott. „Nézze csak, ott a fényképe!” A bekeretezett, enyhén fűrészporos felvételen ötven körüli, szigorú tekintetű polgár szemezett velem sötét zakóban és kifogástalanul megkötött nyakkendőben. Inkább iparosnak néztem, mint díjbirkózónak. Fuchs úrnak azonban albuma is akadt, dresszben feszített a dagadó izmú erőművész. Kiderült, hogy mesélő kedvű kalauzom nála szabadult föl, sőt az ipart is tőle örökölte.

 

Itthon újra megnéztem a világhálót, vajon más címszó alatt található-e még valami az ország legerősebb iparosáról. Egy hajóépítő blogjában leltem a jellemző történetre, amelyet a szerző is mástól hallott, ezért a hitelességéért nem kezeskedem. A hajdani díjbirkózó már a nyolcvanas éveit taposta, amidőn egy fiatalember szemtelenkedett vele a mozgásba lendült buszon. Máramaros nyugalmazott medvéje széthúzta a harmonikás ajtót, és kilógatta a fölhevült fickót, hadd hűljön le.