KulturSzalon

December vége a szakdolgozat-leadás határideje. Aki arra fanyalodik, hogy idén nyár helyett jövő februárban vegye át a diplomáját, ezer okból késhet. Ezért aztán megtanultam, hogy karácsony táján a kitűnő eredmény ritka, mint a fehér holló. Most mégis kezembe került egy továbbgondolásra ingerlő elemzés, amely ráadásul a Facebook-hoz is kötődik.

A szerző késő huszonéves és önkormányzati képviselő. Médiapolitikai vizsgán elmesélte, hogy polgármester szeretne lenni, motivációja meg is látszik a dolgozatán. Azzal a szándékkal térképezte föl szűkebb pátriáját, hogy a helyi nyilvánosságról szerzett tapasztalatait egyszer majd elöljáróként kamatoztatja. Bemutat egy hatezer lakosú kisvárost, amely kétmilliárdos költségvetéséből 0,01 százalékot fordít az önkormányzati médiumokra. (Összehasonlításul: a nyugat-európai szabvány egy százalék, a magyarországi gyakorlat pedig 0,2-0,7 között van.) A lesújtó arány azonban a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ami helyben egyáltalán működik, az a polgármester szócsöve: abban a mezővárosban ellenvélemény nem jelenhet meg. És itt kezdődik a közösségi oldal térhódítása.

Kiderül a diplomamunkából, hogy a hatezer lakos egyharmada, mintegy kétezer ember rendszeresen látogatja a Facebook-ot. S ha valakinek véleménye van a helyi ügyekről, akkor bizony fölteszi a digitális hirdetőtáblára. Ha ez a vélemény markáns, elgondolkoztató, akkor híre megy, és azok is bekapcsolódnak a vitába, akiknek eredetileg elkerülte a figyelmét. Beszédtéma lesz a helyi nyilvánosság hagyományos fórumain, például a kocsmában, az artézi kútnál, az istentisztelet előtt vagy után, a családi ház előtti kispadon. A polgármester pedig, akinek sokáig minden eszköze megvolt ahhoz, hogy korlátozza a nyilvánosság eszközeit: a helyi médiumokat, most vakarja a fejét.

Elképzelhető, hogy a diplomamunka szerzője ezzel az ismeretanyaggal megnyeri a 2014 őszén esedékes önkormányzati választást. De vajon a politikai családja észreveszi és hasznosítja-e az izgalmas elemzést? Ama bizonyos parlamenti csoportosulás mélyrepülésének egyik oka, hogy nem szívesen fedezi föl a fiatal és tehetséges önkormányzati képviselőket. A szakdolgozat-író sorsának alakulása alighanem elárulja majd, hogy pártja tanult-e a választási vereségből.