KulturSzalon

Halihó, itt vagyok
véget ért a napom,
A kitartásomért
mai mesém kapom.

 

Mint egy törzsvendégre,
úgy vár rám a sámli,
így tudok könnyebben
hallgatóvá válni.

 

– Kérlek kedves tündér,
sződd tovább mesédet,
legyen olyan színes
amilyen az élet!

 

S lám, drága tündérem,
kedvemért folytatja,
és a szép szavait
egymás mögé rakja.

 

Elindult hát útján
a jó szegényember,
– célja volt, kedve is –
hát nógatni nem kell!

 

Hosszú útja végén
megérkezett végül.
A Fekete erdő
látja most vendégül.

 

Ám, ne hidd, hogy rögtön
étellel kínálták,
erdő közepében
már ordasok várták.

 

Nem törődtek vele,
hogy az ember éhes,
azt hitték élete
általuk lesz véges!

 

Amint ment, mendegélt
útján szegény pára,
egyszer megérkezett
egy sötét tisztásra.

 

Sötét magas fáknak
sűrű lombja fedte,
mely a szép napfényét,
ott át nem engedte.

 

Csak a szél fújt, zúgott,
rázott bokrot, fákat,
és csak a farkasok
szemei szikráztak.

 

A szegényembernek
szíve összeszorult,
s hitte, hogy a pokol
burája rá borult.

 

Mert a farkasok mind
reá vicsorogtak,
szájukból nyálaik
éhesen csorogtak.

 

Az ember remegett,
rátört a félelem:
– Hogy meneküljek meg,
mi lesz most én velem.

 

S lám egy mentőötlet
agyába hasított,
előszedte gyorsan
a manótól nyert sípot.

 

Belefújt a sípba,
ám nem történt semmi,
csak az égen kezdtek
sűrű felhők lenni.

 

És a fák lombja közt
eső kezdett hullni,
de olyan, amitől
meg lehet vakulni.

 

A farkasok szeme
mind kialudt szépen,
s üvölteni kezdtek
a kínzó sötétben.

 

s lám, az emberünkre
bíz’ egy csepp sem hullott.
Csendben felsóhajtott:
– ez kevésen múlott!

 

Az ázott farkasok
kőbálvánnyá váltak,
s mint megannyi szobor,
varázslatra vártak.

 

Majd feltámadt a szél,
mit angyalok fújtak,
és a farkas-szobrok
darabokra hulltak.

 

Az összeborult fák
kiegyenesedtek,
a lombjaik közé,
szép napfényt engedtek.

 

Kivirult a tisztás,
életre kelt minden,
világos lett végre,
égi, s földi szinten.

 

Amikor ideért
a tündér a mesében,
sámlimról felállva
megköszöntem szépen.

 

Elbúcsúztam tőle,
s megígértem néki,
hogy a folytatást majd
holnap elmeséli!

 

 

Aranyosi Ervin © 2016-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva