KulturSzalon

Hozzám úgy jutott el a felvétel, hogy egyik digitális ismerősöm megosztotta a kormánypárti Mandiner, Origo és PestiSrácok nevű portálokon keringő coub-ot. Bocsánat az angol kifejezésért, de még nincs hiteles magyar fordítása. Úgy írnám körül, hogy tíz másodpercnyi videó. Valaki mond valami rövidet, fontosat, esetleg kínosat is, ráadásul a saját hangján - ezt nevezik hangharapásnak -, és a kép „amatőrsége” növeli az összhatás hitelességét.

 

A közszolgálati rádió, televízió épületében időző ellenzéki politikusok közül Bangóné Borbély Ildikó szembe fordult az okostelefonnal, és ezt találta mondani: „Kurva erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé, és tarkóra rakjuk a kezünket.” A túsz-pózt javasolta, talán azért, mert túl sok bankrablásról készített filmet nézett. Az ellenzéki politikusok megfogadták a javaslatát. Láttuk őket hason fekve, arccal a padló felé, tarkóra tett kézzel. „Mit szólsz hozzá?” - kérdi kajánul digitális ismerősöm a másik oldalról. Azt, hogy Bangóné kikotyogta, amit az ügyesebben kommunikáló politikusok nem szoktak az orrunkra kötni.

 

De vajon miért gondolja digitális ismerősöm, vagy bárki, hogy a parlament ellenzéki padsoraiban üldögélő politikusok kivétel nélkül grállovagok? Nekik is vannak céljaik, amelyeket igyekeznek elérni. Itt vannak például a múlt hét közepén megszavazott törvények a túlórákról és a közigazgatási bíróságokról. Az utóbbi a jogállam megszüntetését jelenti majd, egyelőre azonban még nem érezhetjük a hatását. A nagyközönség szempontjából annyira elvont, hogy képtelenség volna ellene mozgósítani a társadalmat. Bezzeg a rabszolgatörvényként elhíresült jogszabály, amely a beterjesztő Kósa Lajos szerint is minimum több százezer embert érint.

 

Még mindig nem lehet tudni, hogy a kormánypártok kinek a nyomására, milyen gazdasági érdekcsoport kedvében járva erőltették át az országgyűlésen. A tüntetéssorozat kellős közepén azonban bebizonyosodott az, amit december 13-án még hezitálva fogalmaztam meg: „Fontos lehet Orbánéknak a túlóra-törvény, ha vállalták a kockázatot, hogy összeforrasztják az ügyesen szétmorzsolt ellenzéket.” Az ellenzék fiókjában kétségkívül nem Bangóné a legélesebb kés, ezért kitudódott a faramuci ötlet. Nekem se tetszik, mindazonáltal neki köszönhető, hogy utólag talán már elhiszi az olvasó, vajon az április 8-i választáson miért szavaztam olyan pártra, amelyben nincsenek politikusok.