KulturSzalon

A Népszava mai számában érdekes interjú jelent meg. A Klubrádió tulajdonosa, Arató András nem utalt ugyan Van-e pénz a kormánykritikus sajtóra? című bejegyzésemre, de pontosította számomat, az ötvenmilliót. Szerinte a legutóbbi kampány hetvenmillió forintot hozott. Elmondta, hogy évente 150-200 millió jön össze. Ha tehát a Klubrádiót naponta kétszázezren kísérik figyelemmel, akkor a hallgatók átlagosan évi ezer forinttal támogatják. A bejegyzés hozzászólói azt firtatták, hogyan képzelem a „közösbe” vinni az ellenzéki orgánumok elkülönített adományait.

 

Állítólag azt fejtegettem, hogy ha e pénzeket összedobnánk, több százmillió forint jönne ki, amiből több embert lehetne elérni. Nem erre gondoltam. Inkább a Sajtóalapra, amelyről annyit érdemes tudni, hogy benne volt az MSZP 2002-es választási programjában. Kár, hogy a koalíciós tárgyaláson elhalálozott, mert a bevált skandináv és német modellt magyarította volna. Az országgyűlés a költségvetés meghatározott százalékát rendelte volna az Alaphoz, vagy a kormányzati reklámkeret tíz százalékát.

 

A Sajtóalap ebből tartotta volna életben ama veszteséges orgánumokat, amelyek értéket teremtenek. Ehhez a politikusok helyett olyan közéleti személyiségeket kellett volna döntési helyzetbe hozni, akik nem engedhetik meg maguknak a pártosságot. A jelöltjeim azt keresnék, mi hiányzik ahhoz, hogy a szerkesztőség hatékonyabb legyen. Például a Heti Válasz romjain létrehozott Válaszonline.hu sebezhető pontja, hogy nyilván anyagi okból lemondott a saját hírszolgálatról. A Sajtóalap pénzéből egy évig fizethetne három hírújságírót.

 

A Magyar Nemzet romjain felépített Magyar Hang azért íratja túl a témáit, hogy belső munkatársakkal tölthesse ki a hetilap terjedelmét. A Sajtóalap támogatásából külső munkatársakat is foglalkoztathatna. A Népszava azért nem lép túl a bűvös 25 ezer példányon, mert még mindig inkább csak Budapesten és környékén vásárolják. Van ugyan három vidéki tudósítója (Doros Judit, Ungár Péter és Vas András), de a Sajtóalap támogatásából kiegészíthetné az országos hálózatát. A Nyomtassteis! című digitális hetilap pedig arra kapna pénzt, hogy közéleti szórólapként naponta jelenhessék meg.

 

A kormánykritikus újságokat, portálokat, rádiókat és tévéket aligha lehet lebeszélni arról, hogy kérjék a médiafogyasztók anyagi támogatását. A Sajtóalap azzal egészítené ki az apanázsukat, hogy átlendítené őket a holtponton. Segítene kitölteni színvonalas tartalommal a sebezhető pontjaikat.