KulturSzalon

 

Oly korban élünk tehát, amikor a piacra dolgozó értelmiséginek el kell viselnie az újságírók fürkész tekintetét, szóba is áll velük, a családi intimitásokat azonban már nem osztja meg velük. Arra lettem kíváncsi, vajon a világhálón mi tudható meg az ÁtVágó kitalálójáról és vezetőjéről. Kiderült, hogy az édesanyjával egy időben érettségizett (jelzem, én meg az édesapámmal); huszonévesen volt egy hippi-korszaka, amikor füvezett is; a feleségét három évtized múltán is szereti, bár a szerelem helyébe telepedett a kölcsönös megbecsülés; fölszedett ugyan néhány kilót, mégsem foglalkoztatja a súlya; annyira nem foglalkoztatja a súlya, hogy új műsora előtt speciális diétára fogta magát; ma már nem ad kölcsön, mert utál ellenségeket szerezni; és nagyra tartja a másik vetélkedőbeli utódját, Friderikuszt, de nála jobb műsort akar csinálni.

 

Ahhoz képest, hogy a hálószobája tabu a bulvárújságírók számára, elég sok intimitást osztott meg velük. De ezt csak mellékesen említem, mert érdekesebb jelenséget vettem észre. Vágó István az információkat eredeti foglalkozásához híven, mérnök módjára tervezte meg. Nem egyetlen exkluzív interjút adott, hanem körülnézett a digitális térben, és a portálok között parcellázta szét a bizalmas információkat; mindegyiknek jutott egy. Csipetnyi kellemetlenséget árult el magáról, amit szellemes válaszba bugyolált. Hja kérem, nagy úr a szükség. A műsorát befogadó tévécsatorna állítólag százmillió forintot fordított a stúdió berendezésére, a stáb költségeire, a versenyzők díjazására és a reklámra - ki kell elégíteni a nézők kíváncsiságát.

 

Egyébként belenéztem az ÁtVágó első adásába, és átgondolt, tartalmas, korrekt műveltségi vetélkedőnek hatott. Aligha lesz körülötte botrány, félő, hogy kívül is reked a bulvársajtó bűvkörén. Hacsak a műsorvezetői hálószoba ajtaja tágra nem nyílik az újságírók előtt.