KulturSzalon

 

Kár, hogy a megye neve Komárom-Esztergom, amely a trianoni békeszerződés után két megcsonkított vármegye maradékaiból jött létre. A pontatlanság azonban eltörpül ama erény mellett, hogy a harmincas újságíró legalább az újság nevét megjegyezte. Ellentétben a szintén újságíró Farkasházy Tivadarral, aki egy nappal korábban, a Heti hetesben ugyanerről a miniszterelnöki interjúról azt találta mondani, hogy „a Komárom Megyei Néplapban” látott napvilágot. Az RTL Klub közéleti kabaréjában üldögélt nemzedéktársa, Havas Henrik is, akivel évekkel ezelőtt egy rádióműsorba hívtak meg. A megyei napilapokról kellett volna beszélgetnünk, és Henrik a „Zalai Megyei Hírlap”-pal példálózott. Megkértem az üvegablak mögött figyelő szerkesztőt, hogy álljunk le megbeszélni ezt, mert úgy nem érdemes szót váltani a csaknem egymillió példányban megjelenő megyei sajtóról, ha valaki Zalai Hírlap helyett mást mond.

 

Félő, hogy a hatvan fölötti közvélemény-hangadók már sosem tanulják meg a megyei napilapok nevét.  Szerencsére arra is utalnak jelek, hogy a harmincasok nemzedéke legalább a felkészülés idejére megjegyzi egyik-másik újság elnevezését. Ez is valami. Mellesleg a 24 Óra érdekes sajtótörténeti fejlemény. A rendszerváltás előtt Dolgozók Lapjának hívták, majd amikor csatlakozott a német Springer-hálózathoz, hír-esebb nevet kapott. Tizenhatezer példány fogy el belőle, és ennek oka van. Volt idő, amikor az ország egyik legkisebb megyéjében két napilap-versenytársa is akadt: a Komárom-Esztergom Megyei Hírlap és az esztergomi Hídlap. A konkurencia megcsapolta az olvasótáborát, ám a bizonyos szempontból sikeres művelet azt már nem tette lehetővé, hogy az elhappolt érdeklődők pénzéből nyereséges lehessen a két kis példányszámú újság. Három szerkesztőség húzta a rövidebbet, és csak a legrégebbi élte túl napilapként a válságot. 

 

Az elgondolkoztató összefüggés talán eszembe se jutott volna, ha az Újságíróklub műsorvezetője nem olvassa el figyelmesen az Orbán-interjút közlő lap nevét.