Jelenlegi hely
Rakoncátlan igekötők
2012. április 29. 11.45 | zoldi.laszlo
A pedagógusi munkában létkérdés, hogy együtt rezgünk-e a diákokkal. Tudjuk-e, hogy mit néznek, hallgatnak, olvasnak? Vajon miről beszélgetnek, mi foglalkoztatja őket? Én például tévésorozatot eleve nem nézek, mert ha több száz részes, akkor több százszor fél- vagy egy órát spórolhatok a nem igazán értelmes időtöltésből. Ugyanígy vagyok az emelt díjas telefonálásra buzdító műsorokkal is. Miután azonban az újságírással kacérkodó főiskolások feltűnő arányban választották témául a Csillag születiket és a Megasztárt, gondoltam, csak belenézek az egyik tehetségkutatóba.
Tegnap este épp azokat a perceket fogtam ki, amikor egy Juhász Marci nevű fiatalember énekelt. Teljesítménye harmatos, ám ennél tovább nem is mennék, mert észrevettem valami furcsát. A fellépése előtti riportban és a műsorvezetői, zsűritagi megnyilvánulásokban megütötte a fülem egy visszatérő fogalmazás: a borsodi faluból való fiatalember „feljött” Budapestre. Bérelt lakásban éldegél a barátnőjével, és arról ábrándozik, hogy a tehetségkutató verseny után sokfelé hívják majd haknizni, a jövedelemből pedig képes lesz eltartani a családját. Keveset tudok róla, azt sem például, hogy melyik faluból származik. De bármelyikből is, a hátam mögött lévő Magyarország-térkép arról tanúskodik, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye legdélibb csücske is északabbra fekszik a fővárosnál.
Ha a budapesti televízióban értelmezik a fiatal pár összeköltözését, akkor bizony azt kellett volna mondani, hogy „lementek” Pestre. Vajon a következetesen pontatlanul használt igekötőből csak én hallom ki a vidékieknek, sőt falusiaknak kijáró - elismerem: szánalommal, együttérzéssel párosult - lekezelést? Azért zavar a jelenség, mert néhány héttel ezelőtt országszerte beszédtéma volt, hogy Gyurcsány Ferenc néhány napot az Avas-lakótelepen töltött. A volt miniszterelnök nemcsak rádióban, televízióban fejtegette, hogy miért „költözött le” Miskolcra, hanem a blogjában írásba is foglalta.
Az ő szavaiból szintén együttérzést hallottam ki az elhanyagolt lakótelepen tengődők iránt, akiknek az életét végre közelebbről is megismerhette. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a „le” igekötőt olyan településsel kapcsolatban használta, amely fönt, Budapestről északkeletre található. Nem esnék kétségbe, ha a közvélemény fővárosi hangadói ráncba szednék a rakoncátlankodó igekötőiket.
