Jelenlegi hely
Moderátor vagy publicista?
2012. május 22. 14.09 | zoldi.laszlo
Bartus László vasárnap este 21.31-kor tett föl egy figyelemre méltó cikket az Amerikai Népszava digitális felületére. Miért nem kár a Klubrádióért? címmel feszegeti az ellenzéki média ellentmondásait, leginkább az említett rádiót és a címben nem szereplő ATV-t veszi célba. Csupán egyetlen mondatát emelem ki a terjedelmes okfejtésből: „Az újságírónak mindig az igazságot, a törvényességet, a jogállamiságot és a demokráciát kell képviselnie, nem az ellentétes álláspontot.”
El tudom képzelni, hogy a parlament olyan törvényeket szavaz meg, amelyek nem kedveznek az igazságnak, a jogállamiságnak és a demokráciának. Ismerve a szerző publicisztikáját, ezt a finomítást talán még el is viseli. Lényegi mondandóját viszont elfogadom, ha csakugyan az újságírókra érti. Igen ám, csakhogy ő Bolgár Györgyöt, egy klubrádiós műsor vezetőjét bírálja, akinek újságíróságát nem vonom kétségbe, persze, mégis az a benyomásom, hogy ezúttal indokolatlanul kap kritikát. Az újságíró ugyanis nem azonos a moderátorral.
Pontosabban fogalmazva, az újságírás sok válfaja közül az egyik a moderátorság, a másik a publicistaság. A moderátornak az a dolga, hogy mások véleményét foglalja össze, a publicistának pedig az, hogy a sajátját fejtse ki. A moderátornak középen kell állnia, a két ellenkező véleményt képviselők között, és ha az egyik nincs jelen a stúdióban - vagy nem ő telefonált be -, akkor neki kell tálalni a hiányzó fél álláspontját. E felfogás a római jogba nyúlik vissza - Hallgattassék meg a másik fél is! (Audiatur ez altera pars).
Félő, hogy Bartus Lászlót Bolgár György felemás helyzete téveszti meg. Úgy csipkedi meg az Újságíróklub című vitaműsort is, amelynek a neves újságíró oszlopos tagja, hogy abban nem moderátorként szerepel hétfőnként, mint például tegnap este, hanem publicistaként. Nem kérdező tehát, hanem kérdezett. Amerikából üzenő bírálójának igaza volna, ha azt kérné számon rajta, hogy váltogatja a két szerepet. Ha normális országban volnánk, akkor egy beszélgetős műsor vezetője kényelmesen élne meg a moderátorságból, és nem kényszerülne arra, hogy publicisztikát is írjon és mondjon. Azért fizetnénk meg busásan, hogy ne kösse orrunkra a véleményét. Kár, hogy messze vagyunk a normalitástól. Nem is vehetjük zokon, ha a médiában dolgozók közül sokan váltogatják a műsorvezetői visszafogottságot a publicisztikus véleménynyilvánítással.
