KulturSzalon

Lévai Júlia a legjobb formában lévő női publicista a magyar nyelvű sajtóban. A szókincse változatos, az érvelése logikus, s amit különösen jó néven veszek tőle, nem föltétlenül azt igényli, hogy igazat adjunk neki. Megelégszik azzal is, ha tovább gondoljuk az okfejtését. A Galamus nevű vélemény-portálon mindig elolvasom az álláspontját, és az a benyomásom, hogy akkor sem sértődne meg, ha vitatkoznék vele. De inkább csak árnyalni szeretném az egyik mondatát, nem is a legfontosabbikat.

Hozzászólt a Horthy-kultusz ürügyén kirobbant Wiesel-vitához, és a Kövér Lászlóval levelező Nobel-békedíjas amerikai írót úgy mutatja be, hogy „1928-tól 1944 májusáig, családja deportálásáig Máramaroson élt (mind Nyirő, mind Szőcs szülőhelyének közelében), s eközben Debrecenben és Nagyváradon járt magyar nyelvű gimnáziumokba”. A mondatot azzal egészíteném ki, hogy természetesen Nyirő József íróról és Szőcs Géza költőről (a nemrégiben lemondott kulturális államtitkárról) van szó. Ama magyar nyelvű gimnáziumok pedig - legalábbis egyikük, a nagyváradi - zsidó liceumok voltak, a diákok Zsidlicnek nevezték őket. Észak-Erdély visszaszerzése után ugyanis a magyar állam a zsidónak tekintett diákokat felekezeti középiskolákban különítette el. De az idézett mondatban leginkább a ’közelében’ szó késztet tűnődésre.

Félő, hogy ebben a 93 ezer négyzetkilométernyire zsugorodott országban nem nagyon értjük Erdélyt. Talán meglepő, de a keleti és déli Kárpátokig nyúló tájegység nagyobb, mint a jelenlegi Magyarország. Igaz, a történelmi Erdély csak 60 ezer négyzetkilométernyi, de a Bánsággal és Partiummal együtt tízezer négyzetkilométerrel felülmúlja a mai Magyarországot. Ha ebből a földrajzi adottságból indulunk ki, akkor nem lehet azt állítani a közéleti vita három szereplőjéről, hogy közel születtek egymáshoz. Vonalzóval méregettem a térképet, és az eredmény engem is meglepett, noha családi okból Erdélyt keresztül-kasul bejártam.

Elie Wisel szülővárosa, Máramarossziget minimum 250 kilométernyire van Szőcs Géza szülővárosától, Marosvásárhelytől, és további száz kilométerre, vagy talán még többre Nyirő József szülőfalujától, a Brassó közeli Székelyzsombortól. A ’közelében’ tehát kétségkívül pontatlan kifejezés. Ami nem gyöngíti ugyan Lévai Júlia érvelését a Horthy-kultuszról, nekem azonban alkalmat adott arra, hogy finomítsam a magyarországi olvasók földrajzi és történelmi arányérzékét.